Nem tudtam, mire számíthatok, milyen lesz Türkmenisztán fővárosa, Ashgabat. Mindenesetre nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy eljuthatok ide. Amint a gépünk leszállt, a reptéren egy gyönyörűséges épületet pillantottunk meg. Ez volt a várócsarnok, ami egy fehér, kiterjesztett szárnyú sólyom madárhoz hasonlított. Ilyen légies, a repülést tökéletesen szimbolizáló épületet addig még nem láttam életemben.
Kihalt város, fehér márvány épületekkel
A városba több sávos, modern autópálya vezetett. Ahogy közeledtünk a központ felé, több emeletes hófehér márvánnyal borított épületekre lettünk figyelmesek. Az egész város fehér volt, rekord mennyiségű márványt dolgoztak itt fel az építkezéseknél. Az egyik kereszteződésben Türkménbasi, az ország vezetője mosolygott ránk teljes életnagyságban, illetve talán még nagyobb méretben egy neon tábláról.
Hirtelen arra döbbentem rá, hogy megérkezésünk óta egyetlen autót sem láttunk az utakon. A szuper modern légkondicionált buszmegállókban elvétve várakozott néhány utas. Amúgy szükség is van a hűtésre, hiszen nyáron akár a 40 C fok sem ritka ezen a vidéken. Szinte néptelenek az utcák, senki sem igyekszik sehová. Olyan hatalmas várost építettek fel, olyan távolságok vannak, hogy ezt gyalog szinte lehetetlen bejárni. Az embereknek pedig nem telik autóra. Boltok sem voltak a főúton, vagy legalábbis nem láttunk kirakatokat. Az összes épület valamiféle középületnek, irodának tűnt, illetve elvétve egypár lakótömb mellett is elsuhantunk, de azok is üresek voltak.
Ashgabat több millió embernek épült a Kara-Kum sivatag szélén, viszont még egy milliót sem éri el a lakosok száma. Teljesen utópisztikus volt a látvány.
Szobrok és épületek szimbolikus jelentéssel
A monumentális Függetlenség Parknál álltunk meg, ami csak úgy csillogott a sok aranyozástól. Központjában Türkménbasi aranyozott szobra állt, aranyba öntött sólymok vigyáztak rá. Rajtuk kívül még rengeteg egyéb, irgalmatlan nagy, fekete színű szobor mutatta be a türkmén történelem nagyjait. Jó időbe telt, mire bejártuk a teret. A méretek lenyűgözőek voltak.
Első elnökük megírta a legszentebb könyvet, a Ruhnama-t, ami annyit jelent: a lélek könyve. Tanulmányozása kötelező volt mindenki számára, de még akkor is, ha csak jogosítványt akart valaki szerezni, ebből kérdeztek.
Itt a parkban megláttuk a zöld színű könyv gigászi szobrát kőbe vésve és ahogy idegenvezetőnk tájékoztatott minket, ez esténként kinyílik és egy hang elmond egy részletet a műből.
Láttunk egy nyitott könyv formájú épületet is, ami a könyvkiadó központja volt. A városnézés végére az derült ki számomra, hogy a türkmének fogékonyak a szimbolikára, mert a legtöbb épület formája legtöbbször az intézmény funkciójára utalt. Helyi viseletbe öltözött fiatalok csoportja sétált el előttünk, a lányok kecses, alakjukhoz simuló hosszú ruhát hordtak, elől hímzéssel díszítve. Annyira elegáns, nőies volt ez a stílus, hogy mi is megirigyeltük. Megkértük az idegenvezetőt, hogy vigyen minket el egy szabóságba, ahol egy-két nap alatt el is készült a ruhánk.
A világ legnagyobb zárt kabinos óriáskereke
Ashgabat nagy látványossága a világ legnagyobb zárt kabinos óriáskereke. Közepén Oguz Kán a nemzeti hős jelképe, a nyolcágú csillag látható. Ez a csillag szinte minden épületen kívül- belül megtalálható. Egy lélek sem volt az óriáskeréknél, pedig ingyen lehetne élvezni innen a kilátást a városra. Ahogy alatta álltunk, valóban elképesztőek voltak a méretei, de sajnos nem ülhettünk fel, mert csak egyszer egy hónapban indítják el.
A türkmének eredendően nomád nép voltak és csak a szovjet hatalom alatt telepítették le őket. Így még furcsábban hatott ez a megalomán építkezés. Megtudtuk azt is, hogy a lakosság ingyen kapja a villanyt, a gázt és a vizet. Az ország hihetetlen gazdagságát az itt található földgáz adja.
De lassan rájöttünk arra, ahogy megláttuk a nagy elegáns épületek mögött a régi szovjet rendszerben épült lakótelepeket, hogy az új városközpont leginkább egy szép, de üres kirakat.
Hozzászólás zárolva.