Az elmúlás fájdalma

Szakemberek egyértelmű tanácsa: merjünk belemerülni a bánatba, és aztán lelkileg megújulva emelkedjünk ki belőle. Erőt vesz rajtunk a mélabú. Pedig a veszteség árnyékában ott az ígéret, hogy a sötétségből előlépve megláthatjuk a napvilágot, és megízlelhetjük a napfényt. Az elmúlás, megszűnés után maradó űr, szomorúság, fájdalom, esetleg harag keveréke a gyász.

ÉLET ÉS HALÁL KÉRDÉSE

Az élet és a halál a bot két vége: egyik nincs a másik nélkül. Azt elfogadjuk, hogy élet nélkül nincs halál, de a fordítottját már nehezebben. Pedig ha a természet körfogására, a talaj termékenységére gondolunk, máris világosabb a kép. A gyász átélése pedig a lélek számára lehet "termékenyítő" hatású. Feltéve, ha a romboló fájdalmat, dühöt át tudjuk fordítani szeretetbe, elfogadásba, és megtudunk nyílni az új előtt.

AZ ELENGEDÉS HÁROM MÓDJA

1. Megemlékezés: a veszteség, a trauma év-, hónapfordulóján idézzük emlékezetünkbe az eseményt.

2. Emlékezés: ha az emlék bármikor felbukkan az emlékezetünkben, ne nyomjuk el, hagyjuk, hogy felszínre törjön, és adjuk át magunkat érzelmeinknek. Ha éppen nem tehetjük ezt meg, mondjuk magunknak: most nem engedhetem meg ezt, de amint lehet, jöhetnek majd az emlékek. Ezt soha ne használjuk saját magunk "kicselezésére".

3. Elengedési rítusok: nyugodt helyen és időpontban keressünk egy olyan tárgyat, emléket, szimbólumot, amely számunkra azt a bizonyos eseményt testesíti meg. Például ha elhagytak bennünket, utána emlékezzünk meg az eseményről. Majd égessük el, vagy temessük el, tépjük szét és szórjuk a levegőbe azt a bizonyos tárgyat. Ezt a rítust elvégezhetjük képzeletben is, ha úgy könnyebbnek érezzük.

NE TILTSUK

A gyermek, akit trauma ért (és még nem képes érzelmei kifejezésére), ha kisebb, játékkal, ha nagyobb, rajzzal fejezze ki az átélteket, ezzel dolgozza ki magából a rossz érzéseket. Ebből tudomást szerezhetünk az őt ért sérelemről, és az is kiderül, hogy hol tart a feldolgozásban. Engedjük hát játszani, rajzolni, még ha nekünk néha borzalmasnak is tűnik, amit csinál.