Az Én hájam, az Én váram!
A kövér embereket gyakran szánalomra méltó, szerencsétlen alakoknak tartják, sőt nem ritkán az akarat -és jellemgyenge címkéket is rájuk ragasztják.Sajátos emberi tulajdonság, hogy hajlamosak vagyunk a környezetünkben lévő embereket egy tulajdonsága mentén megítélni.
Így ha például az illető súlyproblémákkal küszködik, akkor személyiségét, jellemvonásait kövérsége "árnyékában" szemlélik: a kövér embereket gyakran szánalomra méltó, szerencsétlen alakoknak tartják, sőt gyakran akarat -és jellemgyenge címkéket is rájuk ragasztják. Amerikában például státuszukat a feketék 1950-es évekbeli helyzetéhez hasonlítják.
Már az ókori Spártában sem viselhetett állami funkciót az, aki túlsúlyos volt. Ez manapság sem változott sokat: bizonyított, hogy a munkavállalók nem szívesen alkalmaznak kövér embereket főleg, ha azok nők.
Pedig a kövérséget nem mindig lehet egy egyszerű "fogyjon le"- kijelentéssel elintézni. Az elhízás mögött ugyanis gyakran bonyolult lelki folyamatok és történések állnak.
A kövér felnőttek többsége vigaszként nyúl az ételhez. Ha szorong, feszültséget él át, vagy stresszes helyzetbe kerül, az étel oldja feszültségét, és megnyugvást ad számára. Ez a szokás igen gyakran már gyermekkorban rögzül, amikor az anya nem jól kódolja gyermeke sírását, és mindig etetéssel nyugtatja meg a picit. Később az étkezések közti rágcsálnivalók nyújtanak feszültségoldást. A gyerekben így hamar összekapcsolódik a táplálék mint örömforrás és vigasz élménye.
A kövérség az örömforrás mellett veszélyelhárítóként is funkcionál. A kövér ember térigénye ugyanis kisebb, mint egy átlagos súlyú egyénnek. A nagy test eleve egyfajta védelmet nyújt számára, pszichikai pajzsként működik. Így, ha bármi "támadás" éri a pszichét (pl. kudarcok), a nagyra növesztett háj tartja távol a gondokat.
Védőpajzsként funkcionál a túlsúly azoknak a nőknek az esetében is, akik gyerekkorukban szexuális bántalmazás elszenvedői voltak. Felnőttkorukra a kövérség egyfajta védelem, hogy ne kerüljenek intimebb szexuális kapcsolatba férfiakkal.
Végül ki kell emelni, hogy a kövér emberek többsége (pont súlya miatt) önbizalomhiánnyal küszködik. Ezt a hiányt az evéssel kompenzálják, s a nagy test-kis önbizalom ellentétpárral próbálnak egyensúlyt teremteni.
De nézzünk a lelkünk mélyére: sokan vagyunk úgy mi is, átlagos súlyú emberek, hogy valamilyen pótcselekvéssel oldjuk feszültségünket, fordítunk hátat gondjainknak. Egy kis szelet csoki, egy szál cigaretta.
Hozzászólás zárolva.