Az esküvői szimbólumok
Előbb-utóbb minden kislány álma megvalósul, amikor hófehér ruhában az oltár elé lépked, s minden szempár rácsodálkozik szépségére. Az ifjú arát valami misztikus, megfoghatatlan tulajdonsággal ruházzák fel, ha teljes pompájában a templomba lép. A menyasszonyi viseletnek és a nászszertartás minden metódusának jelentősége van melyek a hosszú évszázadok alatt váltak a csoda részévé.
A gyűrűcsere
A házasságkötés elválaszthatatlan kelléke a gyűrű. Két ember örök szövetségének jelképe. A tökéletes kör a szerelemnek, a végtelen időnek, az elkötelezettség elérkeztének szimbóluma. A gyűrű egymásnak való átadása formálisan is megpecsételi, hogy a házasságra lépő két ember Isten és a világ színe előtt egymás mellett döntöttek. Ennek az apró ékszernek már a pogány és római eljegyzési szokásokban is hangsúlyos szerepe volt. Elsőként csak a templomi esketés főszereplője volt, majd elterjedt, és mára a polgári szertartásoknak is szerves részévé vált. A gyűrű átadásának eredete a 11. századi bizánci eljegyzési rítusokban keresendő. A gyűrűcsere a 13. században épült be a keresztény világ zárt falai közé, hogy elsősorban a férfiak hűségét és elkötelezettségét erősebbé és tudatosabbá tegye.
A fehér ünnepélyessége
A hófehér menyasszonyi ruha szintén régi szokásokról árulkodik. A fehér szín a tisztaság, a teljesség, az öröm, az ünnepélyesség, az élet és az kiolthatatlan fény jelképe. A krisztusi idők óta a keresztelőruha színe is. Tulajdonképp mindig fehérbe burkolózunk, ha a sorsfordulókat megünnepeljük: első áldozáskor, kereszteléskor. Az esküvőn a menyasszony fehér fátyolba burkolózik, kifejezve, hogy oltalmat, védelmet, biztonságot keres párja és Isten oldalán.
A kézfogás
A kézfogás kis fantáziával óriási jelentőséggel bír. A kezünk az a testrészünk, amely életünk folyamán a legaktívabb, mintegy huszonöt milliószor nyitjuk és zárjuk. Az emberi kéz 27 csontból, 33 izomból, 28 izületből és 17000 érzékelő idegből áll. Nincs két egyforma ember a világon, kiknek keze azonos lenne. A kéz formája tükrözi személyiségünket. Az ujjhegyek lenyomatai páratlan ismertetőjeleink, melyek egy egész élet alatt sem változnak. Bonyolult és kiváló eszközeink, melyben az erő és precizitás egyesül. A kézfogóval a legbecsesebb és legféltettebb részünket adjuk hát a másiknak, amikor bal jobb kezünket nyújtva és összekulcsolva, stólával átfűzve ismételjük: ‘amit Isten egybekötött, azt ember szét nem választhatja.’
Hozzászólás zárolva.