„Az evés nagy részben lelki ügy”
Dénes Dóra az autoimmun betegsége miatt kezdett el egészségesen étkezni. A diéta kezdetben csak kezelésként működött, mára viszont szenvedéllyé, hivatássá vált. Dóra blogja az Édes Pofa pedig egyre sikeresebb lett.
Az oldalad indulása után több szakirányú képzésen is részt vettél. Mivel foglalkoztál előtte, illetve ma már csak ezzel foglalkozol?
Újságíró, kreatív szövegíró, szerkesztő, és egy női site főszerkesztője voltam. Nem egyidőben persze, de sok évig szerkesztőségekben dolgoztam. Az írás iránti szerelmem a bloggal továbbra is beteljesül, de jó ideje már fontosabbak az egészségfejlesztés útjai.
Három gyermek édesanyja vagy, mellette írsz, főzöl, képzed magad. Hogyan tudod mindezt összeegyeztetni?
Nehezen, néha sok frusztrációval. Már a főzés is egy időcsapda. Ott kezdődik, hogy kitalálod, több napra összerakod fejben, vásárolsz, előkészíted, hámozol, darabolsz. Megfőzni a legkevesebb. Aztán tálalni, rábeszélni, mosogatni, és nemsokára újra megéheznek. Szerencsém, hogy a gyerekeim nyitottak és sokszor be tudom vonni őket a főzésbe is, ami így egy közös program. A hétévesem imád például gnocchit készíteni. Dolgozni, tanulni hajnalban szoktam, meg a legkisebbem délutáni alvásának idejében. Főzés, teregetés, hajtogatás alatt, ha nem játszunk közben, fülesen előadásokat hallgatok. Az idővel kényes a diplomáciai kapcsolatom. A Biologika például arra ösztönzi a pajzsmirigy problémákkal küzdőket, hogy vizsgálják meg a viszonyukat az idővel. Nekem kitűzött feladatom, hogy kevesebb dolgot akarjak belezsúfolni a napba, és ne érezzem magam rosszul, ha valami aznap nem fért bele.
A férjed mit szól a sikereidhez, illetve ő is olyan egészségesen étkezik már, mint te?
A férjem csoda támogató. Ő tervezte a blogom arculatát, és annak idején az életmódváltásban is velem tartott. Egy ideig ő is mentes étrenden volt. Most már nem, de az akkor beemelt szokásokat azóta is tartja. Minden nap eszünk salátát valamihez, vagy csak magában. Ha nekiáll például pörköltet készíteni, azt is telepakolja zöldségekkel és lesz belőle egy gazdag, zöldséges, húsos ragu. A példaképem a főzésben: ügyesebben, bátrabban, gyorsabban főz és amiért még csodálom, kisebb kupival főz, mint én. Gluténmentesen kovászolni is azért kezdtem el, mert a saját búzakovászát nevelgette és megbolondultam, milyen pufi, puha, illatos kenyereket süt, amiből nem ehetek. Ezen kívül övé a “fékek és ellensúlyok” funkció is, ha időnként túl kontrollos lennék az egészséges ételekben. Ő süt kovászos pizzát vagy túrós bureket a gyerekeknek és vele járnak inkább fagyizni.
A visszajelzések alapján hogy látod, hazánkban hol tartunk a gyerekek egészséges étkezését illetően?
Ahogy tudom, az olvasóim ügyesen zsonglőrködnek, hogy egészségesen táplálják a gyerekeiket, de ne csak erről szóljon az életük. De sok lehangoló példát látok magam körül. Amikor a strandon a szomszéd pléden látom, hogy egy nyolc-kilenc hónapost csokiszelettel etetnek, és utána lecsúszik még egy fél gombóc fagyi, összeszorul a szívem. Sokszor az időhiány és hajszoltság miatt csúsznak el a dolgok. Nincs idő főzni, a szülőknek nincs energiájuk arra, hogy küzdjenek a gyerekkel, hogy egye meg a brokkolit. Ráhagyják: jó, ezt nem szereti, jó, azt sem szereti, ők sem szeretik valójában, és idővel azon kapják magukat, hogy a mirelit halrudacska megy hetente többször. Innen nehezebb visszafordulni, mint az elején több erőfeszítést tenni, hogy változatosabb legyen az étrend. A családoknak maguknak is nyitottabbá kell válniuk ahhoz, hogy a gyerekek példát lássanak. Főleg az első másfél évben, amikor az úgynevezett íz-ablak tárva nyitva áll. Szerintem a hozzátáplálásra a szülők, nagyszülők is tekinthetnének úgy, mint a saját ízélményeik bővítésére, és ismerkedésre újdonságokkal.
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.