Az introvertált hajlam
Mottó: Senki sem gyömöszölhető bele egyetlen személyiség-tipológiai dobozba, de mindenki egy ilyen dobozból lóg ki.
Korábbi cikkemmel kapcsolatban is több hívást, megkeresést kaptam, hogy akkor most a „Hasonló a hasonlónak örül”, vagy „Az ellentétek vonzzák egymást” alapján keressen párt magának az ember fia/lánya?
A válaszom most is egy kérdéssel kezdődik: Első sorban mihez keres párt magának az illető? Más szavakkal: Mi a legfontosabb számára abban a kapcsolatban?
Mert aki a testi összhangot ítéli a legfontosabbnak, annak a „Hasonló a hasonlónak örül” elv alapján érdemes választani – így biztos, vagy nagyobb a valószínűsége annak, hogy az ágyban boldogság, vagy legalábbis béke és nyugalom honol, hisz egyforma/hasonló az étvágyuk…
Aki viszont lelki, szellemi társat, beszélgető partnert keres, az – bármilyen furcsán is hangzik – hosszú távon csak olyan kapcsolatban érezheti jól magát, amelyben „Az ellentétek vonzzák egymást”…
Vitatkozzanak velem!
Ám gondolják csak el két introvertált kapcsolatát. Hazaérve mindketten igyekeznek letudni a „kötelező programokat”, hogy minél előbb leülhessenek kedvenc könyvük, cédéjük, mandalájuk mellé… Aztán lefekszenek, és a jóéjszakát puszi után vagy összebújnak vagy nem…
Tudják, az extrovertált először cselekszik, aztán gondolkozik. Az introvertált viszont először gondolkozik, s utána egyáltalán nem biztos, hogy cselekszik, mert legtöbbször még eszébe jut valami, amin elgondolkozik, vagy csak azon tűnődik el, hogy miért is gondol mindig erre…
Az ilyen párokra írta egy fiatal költő, hogy „harmonikus közönyben” élnek egymás mellett és nem egymással – de nem volt igaza! Azt viszont elfogadom, azért is írok erről, hogy védtelen, törékeny az ilyen kapcsolat, ismétlem: ha beszélgető partnert keres valaki.
Védtelen és törékeny, mert elég besodródni egy társaságba, elfogyasztani egy kevés alkoholt – és máris nagyon vonzóvá válhat egy jó svádájú, nagydumájú fiú, vagy egy forgószél-jellegű, géppuska-beszédű lány – – és oda a nyugalom és visszafordíthatatlan dolgok történhetnek… Mindkét fél részéről, teszem hozzá, mert pártatlan vagyok és őszinte: mert a nagydumájú vagy géppuska-beszédű extrovertáltnak is jól jön ám a hálás közönség, aki végre meghallgatja, akinek végigmondhatja, aki nem vág a szavába egy „Jut eszembe!” felkiáltással…
Hozzászólás zárolva.