Az olcsó bor csapdája

– plusz a jövedéki adó, amit minden palack után fizetni kell

Nos ez az öt tétel közepes minőségben számítva legalább 120-150 Ft.

S mennyire marad akkor a borra, ami a palackban van? Hiszen annak is vannak költségei:

– a szőlőt művelni kell: kapálni, metszeni, trágyázni, permetezni, szüretelni (anyag és bér költség)

– szüret után bogyózzák, erjesztik, lefejtik, kezelik, érlelik a bort hónapokig. (Az igazán jó minőségűeket akár évekig is!) Gépek, berendezések, hordók, pincefenntartás, energia, víz és ismét csak emberi munkaerő költségei.

– majd palackba töltik – géppel, vagy kézzel – majd immár palackban tárolják tovább.

Nos akárhogy számoljuk, ez sem „két fillér” még egy palackra vetítetten sem. S akkor a borász még nem keresett rajta egy fillért sem. A kereskedőről nem is beszélve.

Azaz higgyék el a túl olcsó bor – csapda. Annál valami nem stimmel. Vagy nem szőlőből készült, vagy nem gondosan művelt szőlőből, megfelelő technológiával. Vagy már vesztett élvezeti értékéből: mert rosszul tárolták, mert rosszul szállították, vagy már túl öreg. (Mert nem mindegyik fajtánál jó az, ha többéves a bor. Az évjáratok fontosságára egy külön cikkben szeretném majd felhívni a figyelmüket.)

Az ár tehát mindenképpen a bor minőségének fokmérője. Képviseli a benne lévő értéket, mindazt, amit felsoroltunk.

Igaz, az eladási ár nagymértékben függ attól is, hogy hol vásároljuk a bort.

A szupermarketek nagy mennyiségben szerzik be a bort, így kedvezőbb beszerzési árat csikarnak ki maguknak a termelőktől. Ezért ugyanazt a borfajtát lehet, hogy ott olcsóbban (de nem sokkal) meg lehet venni, mint egy borszaküzletben, vinotékában. Ám a szakszerűtlen  – állítva és nem fektetve történő – tárolás ronthat a bor minőségén, pláne ha hosszú hónapokig áll a polcon. Ezért ha valóban gondosan tárolt, jó minőségű bort szeretnének vásárolni, azt legjobb egyenest a pincészettől, vagy borszaküzletben megvenni. Ma már az interneten keresztül is lehet rendelni, pincészettől is, borkereskedőtől is.