Az vagy, amit magadon hordasz

A konzumidiotizmus ma már jelentős méreteket öl, a tetoválások divatjelenséggé formálódása pedig ennek csak újabb példáját nyújtja. Jelek ide, szimbólumok oda – a vége egy teljes multikulturális zűrzavar. Az embereket ma már nem érdekli mi kerül örökre a testükre, a lényeg, hogy jól mutasson vagy éppen, hogy felhívja a figyelmet bizonyos testrészekre.

Ez a következetlenség azonban könnyen veszélyes is lehet – állítják a keleti miszticizmus egyes követői. Bevallásuk szerint az ördög-, démon- vagy bizonyos sárkánytetoválások komoly kihatással lehetnek viselőjük életére, még ha nem is hisz a gonosz létezésében. De ugyanígy a halottak arcképét is veszélyforrásnak jelölik meg – az ember átveheti az elhunyt személy szokásait, karmáját, vagyis komoly személyiségtorzuláson mehet át. A különböző egzotikus nyelven írt szavak jelentésével pedig szintén kockázatot vállalunk: mint mondják, ezek a szavak nem csak gyakorlatilag vésődnek belénk, belső világunkra is hatással vannak.
Ezért nem árt, ha kicsit utánajárunk egy-egy szimbólum vagy jel eredetének.

A tetoválások ősidők óta valamilyen szakrális, misztikus vagy rituális élménnyel, cselekedettel kapcsolódnak össze, és komoly összefüggésben állnak az ember identitásával is – a kérdés csak az: képes-e valóban komoly befolyásoló erővel bírni? Számos természeti népnél a testrajzokra gyógyszerként vagy páncélként tekintettek, miszerint majd megvédi őket a betegségektől, átkoktól, védelmet nyújt a harcokban – a tetovált testfelületen nem hatol át a dárda. De gyakran éppen az átkot jelentette, bélyegként szolgált viselője testén. Megannyi szimbólumot hoztak létre tehát ilyen-olyan okokból, amelyek – állítólag – ma is őrzik hatalmukat, még ha nem is foglalkozunk vele.

Egy másik oldalt megvizsgálva, a karizmatikus keresztény körökben szintén nagy jelentőséget tulajdonítanak a tetoválások negatív spirituális hatásainak: mikor egy ember bőrére egy szimbólum felkerül, akkor ezzel kiszolgáltatja magát akaratán kívül is az adott jelhez kapcsolódó szellemi hatalomnak. Ezt pedig még a pozitív tartalmat képviselő tetoválások esetében is a Sátánnal hozzák összefüggésbe, vagyis a tetoválásokat szinte teljesen elutasítják. Eszerint a keleti vallások, filozófiák egyes semleges vagy többnyire magához a jóhoz köthető jelképei (pl. a jin és jang, vagyis a taijitu szimbólum) a gonosz erőket képviselik. Ez a keresztény hit radikalitását mutatja: ami természetfeletti nem Istentől van, az a Sátán műve. Mindemellett a bibliai tanítás értelmében a test a Szent Szellem temploma, vagyis valójában nem az ember birtokolja, így azzal úgy kell bánnia, mintha kölcsönbe kapta volna a földi életre.