Azonos neműek közötti szerelem mindig is volt, és mindig is lesz!
Az ókori görög kultúrában nyilvánvalóan jelen volt a homoszexualitás. Ugyanis a klasszikus művészet és vallás tele van azonos neműek közötti szerelemmel kapcsolatos utalásokkal. Rendkívül érdekes, hogy Zeusz maga is biszexuális volt. Ezek a kapcsolatok annak idején mindennaposak és elfogadottak voltak.
Azonban a nők az ókori Görögországban is alárendelt helyzetben voltak, ezáltal nem meglepő, hogy a nők közötti szexuális kapcsolatokról alig esik említés az irodalomban. Leszbosz szigetének lírikusa, Szappho, sokak képzeletét feltüzelte, mégis alig tudunk róla valamit.
Az i. sz. 2. században Rómában működő görög orvos, Szoranosz műveinek fordítói tribádoknak nevezik a saját nemükhöz vonzódó nőket. Szoranosz ezt írja róluk: „Ezek mindkét nemmel tartanak fenn kapcsolatot, de jobban szeretnek nőkkel szexuális kapcsolatot létesíteni, mint férfiakkal, és szinte férfiak módjára féltékenyek, ha nővel van kapcsolatuk.”
Az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat nemcsak elfogadhatónak tartották, hanem sokszor esztétikailag és érzelmileg kívánatosnak is. Plutarrkhosz szerint: „a nemes szerető szerelembe esik a fiziológiai különbségtől függetlenül, ha valakiben meglátja a kiválóságot és a nagyszerű természetes adottságokat. Aki az emberi szépséget szereti, az egyformán vonzódik mindkét nemhez, és nem gondolja azt, hogy a férfiak és a nők olyan különbözők a szerelem terén, mint ruházatukban.”
Érdekes gondolat…, bár én akármennyire is nagyszerűnek tartom a tanárnőmet, mégse érzek iránta szexuális vonzódást…
Hozzászólás zárolva.