BC: versengő, nárcisztikus személyiség
Nárcisszosz volt a neve annak a görög pásztornak, aki egyszer – megszomjazván – a tóban, amiből ivott, egy gyönyörű ifjú arcát pillantotta meg, s beleszeretett abba egy életre. Azóta hívjuk nárcisztikusnak azt, aki ilyen reménytelenül és megengedhetetlen módon szereti önmagát, az egész folyamatot, illetve állapotot pedig nárcizmusnak.
Leary diagnosztikájában a B: öntörvényű, nárcisztikus és a C: versengő, másokat kizsákmányoló magatartás összevonása révén keletkezett a BC: versengő, nárcisztikus személyiség.
Adaptív (jól alkalmazkodó) formában az ilyen személyiséget a függetlenség, és – Figyelem, fontos jelző következik! – az imponáló önállóság jellemzi.
Maladaptív (rosszul alkalmazkodó) formában (más szavakkal extrém intenzitás esetén) gőgösség, önelégültség, öntörvényűség, exhibicionizmus (magamutogatás) jellemzi az ilyen férfit és/vagy nőt (a sorrend most nem az én udvariatlanságomra, hanem az előfordulási gyakoriságra utal). Konszummátor (~hivalkodva fogyasztó) az ilyen ember. Üzenete: A nyomomba nem jöhetsz, pubi!
Ő az az ember, aki meg kell vegye a legújabb kocsit, kütyűt, piezo-elektromos akármit. S ezek mind olyan dolgok, amelyeket közszemlére lehet kitenni, hogy lássa a plebs: neki bejött, neki megvan, ő megszerezte, megengedheti magának, volt olyan ügyes… stb. Lehet, hogy otthon húszéves bútorok és gépek között él – de a „vendégeket” (értsd: akinek dicsekedni lehet) nem otthon, hanem egy méregdrága étteremben, bárban stb. fogadja. Lehet, hogy a felesége/férje kilós ruhát visel – de van néhány olyan darabja is, amit főleg akkor hord, ha vele, a konszummátorral van, mintegy az ő dekorációjaként, holdudvara gyanánt…
Aki 160 és a halál között elmegy mellettünk a sztrádán egy országúti cirkálóban vagy egy alacsonyan repülő más csodagépben, de közben ránk villant egy győztes mosolyt, hogy „Így kell ezt csinálni, pubi”, az biztosan BC-személyiség.
Most kemény szavak következnek.
A maladaptív, konszummátor (lásd fentebb) BC-személyiség csak akkor érzi jól, akkor becsüli, értékeli pozitívan önmagát, ha tudja, érzi, hogy bennünk, hozzá képest földi, mezei halandókban kisebbrendűségi érzések dúlnak, a legyőzöttek keserű szájíze aláz, miközben irigység sápasztja arcunkat; és azért külön utáljuk magunkat, hogy bevállaljuk vagy nem, de csodáljuk is valahol ezt a minket lenéző, alacsonyan repülő csodamasinisztát, aki egy kicsit helyettünk is repül, és néz vissza azzal a kemény, összeszorított szájú győztes mosollyal…
Hozzászólás zárolva.