BC: versengő, nárcisztikus személyiség

Igen, a BC-személyiség státusza megszégyenít és sért, megaláz.

Őt ugyanakkor ez a státusz irányítja.

S a mi megalázottságunkért, megszégyenítésünkért, az érződő irigységünkért hajt az úton, a munkahelyén, a csajokra. S közben figyel minket. Több ellenségességet és nagyobb passzivitást tételez fel rólunk, mint amennyi bennünk van. Ezért is akar újra és újra megalázni; kerül, amibe kerül.

Mindent előteremt, ami szükséges ehhez, úgy, hogy soha, senkitől nem kér segítséget. Egyszerűen nem tudná elviselni, hogy segítségre, támogatásra vagy akárcsak bíztatásra szorul.

Őt csak ne bíztassuk, törődjünk a magunk piti dolgaival.

S ki kell mondani még egy kemény és elgondolkoztató dolgot: a BC-személyiség a  legritkábban beteg a másik 7 osztályhoz, vagyis az össznépességhez viszonyítva.

Mert kiéli, kihajtja, kigyűlölködi, győztes mosolyával kipréseli magából feszültségeit, negatív indulatait és agresszivitását.

A korábban hivatkozott exhibicionizmus működik szelepként és a „különb vagyok” tudata. Segít a „másokat kizsákmányoló” magatartás. Ahogy jön velünk szembe, a mi sávunkban egy-egy szabálytalan előzés során, fényszórózva, és bekalkulálva, hogy féltjük az életünket és az utasainkat s persze a kocsit is – és lassítunk, lehúzódunk mi.

Vígasztalhat-e az a tudat, hogy magányos?

Nem, egyrészt mert láthatóan jól viseli a magányt (néha jól is áll neki, s ő veszi ezeket az elismerő jelzéseket is), másrészt, mert a mi alapállásunk hibás, ha vigasztalást keresünk: az önzését erősítjük ezzel is.

Azt kellene mindig üzenni, éreztetni vele, hogy sajnáljuk, nagyon szánjuk őt – mert  nem tud szeretni, s mert nem képes érezni, hogy szeretik.

A szakirodalom és a praxisom is azt jelzi ugyanis, hogy ezek az emberek nagyon magányosak, és csak előttünk játsszák azt, hogy mindezt jól tűrik, sőt: őt akarják így… A valóság az, hogy félnek az érzésektől, mert kiszolgáltatottakká válnak azoktól – az ő normáik szerint -, ezért inkább a munkába, a versenyzésbe, a gyúrásba menekülnek (ez is segíti őket testi egészségük megőrzésében). Ám lelkileg sérültek mindannyian, s ez kifelé abban nyílvánul meg, hogy magányosak, vagy csak meghírdetetten érzelemmentes szexuális kapcsolataik vannak, gyermeket nem vállalnak, illetve, ha a státusz-szimbólum-hitük szerintük megköveteli azt, ún. hideg-megengedő stílusban nevelik.