Berényi Klaudia maradjon a fakanálnál?

A szappanoperák céltudatos női hőseiből Dunát lehet rekeszteni. Kell belőlük minden sorozatba legalább egy, hiszen ellenpontot képeznek a családcentrikus, szerető feleségekkel szemben.

A „Barátok közt” című sorozatban például Berényi Klaudia ilyen. Önálló, független, sikeres, egyedül él. Vág az esze, kombinál, üzletel, gazdagodik, ármánykodik.

Aztán hirtelen jön az eszmélés, és rájön, hogy mennyire magányos. Ilyenkor igyekszik lombikbébi programban részt venni, vagy fiatal rokonait magához kötni, társaság híján. A végső tanulság, amelyet a sorozat sugallni próbál, hogy a vállalkozás és a vele járó kockázatok nem valók a nőknek, hiszen bele fognak bukni.

Ékes mintapélda a Szex és New York-ból Carrie Bradshow. A szőke nő mindig megjárja a férfiakkal, s a sikertelenül végződő pasiügyeket minduntalan magányos időszakok követik. Ekkor természetesen a munkával vigasztalódik, feledve a magánéleti kudarcokat. Azt mutatja környezetének, hogy társ nélkül is boldog, de egy-egy szerelemes időszakában elgondolkodva tekint vissza, hogyan is bírhatta férfi nélkül.

A Született feleségek Edie-je (Nicolette Sheridan) a sorozat egyetlen szinglije. A filmből nyíltan kiderül véleménye: aki szül, az mindenképpen a másik nemnek szolgáltatja ki magát, amellett hogy otthon ülve herdálja el életét.

Edie egy érdekes nő, rengeteget bulizik, és általában mindenhol valami perpatvart csinál, felfordítja a világot.  Ezért a lazaságáért sokan irigylik, ő viszont élvezi. Egy elbűvölő szexistennő márcsak ilyen…

Érdekes, nemcsak a karrierista szinglik nyomják el a médiát. Megjelent a karikatúrájuk, Bridget Jones és Kéki Kata (Állítsátok meg Terézanyut!) képében. Kicsit bénák, kicsit ügyetlenek, de valószínű, szimpatikusabbak is. Könnyebb a szorongó, érzéseit kimutató, esetleg túlsúllyal küzdő egyedülálló nővel azonosulni, mint a fent említett magabiztos társaikkal.

Szélsőséges és konzervatív vélemények szerint a nőknek a fakanálnál kellene maradniuk. De ha a szőke herceg nem vágtázik fehér paripán és áll meg a házunk előtt, marad a munka – a nőknek is. Atomizálódik a társadalom, ahol a presztízst és a sikert jobban értékeljük, lazulnak a kapcsolati rendszerek.