Bölcsesség és harmónia – a Wicca

Ha a boszorkányokra gondolunk, leggyakrabban valamiféle mesebeli vasorrú bába, vagy okkult tanokat követő, a sötét erőket megidézni képes nőalak jut az eszünkbe – annak ellenére, hogy a boszorkányság alapvetően nincs nemhez kötve.  

A boszorkányoknak a legtöbbször meg sem fordult a fejükben, hogy szembeforduljanak az egyházzal: a legtöbben csupán egy korábbi, a kereszténység előtti pogány hitvilágban gyökerező életformát kívántak folytatni.

Akiket a kereszténység évszázadokon át üldözött, a XX. században saját vallást és egyházat hoztak létre: a wiccát – a modern idők boszorkányságát.

A boszorkányság hagyományának felélesztése Gerald Gardner nevéhez kötődik, aki 1954-ben megjelent könyvével indította el a wicca mozgalmat. A boszorkányság hagyománya különböző titkos, földalatti társulásokban évszázadokon keresztül létezett – állítja Gardner.

A wicca-hívők legfontosabb tankönyve, az Aradia – a boszorkányok evangéliuma (Charles G. Leland tollából). Ebben a könyvben megismerhetjük Diana történetét, aki testvérét, Lucifert követve jött a földre, és vált minden varázslók, boszorkányok, bűbájosok ősanyjává.

A boszorkányság hagyománya leginkább az angolszász területeken őrződőtt meg, így a wicca tana alapvetően a kelta mitológiára épül. Maga a szó a kelta „wit” tőre vezethető vissza, ugyanarra, melyre az angol „wise” (bölcsesség) is.

A wicca követők a legfontosabb feladatuknak a természettel való harmónia megtalálását, istenek és emberek közti egyensúly helyreállítását tartják. Jelmondatuk: „Tégy, amit akarsz, de ne árts!” A hívek elzárkóznak a fekete mágiától: a szeretetet és az életörömöt hirdetik. Nem akarnak senkit megtéríteni, vagy szektaként működni, ugyanakkor beengedőek más vallások eszméivel szemben.

Bár a wicca követői ősi tanok alapján rendezik be éltüket, nem zárkóznak el a modern élet adta lehetőségek elől sem. Ne csapzott hajú, pentagrammát viselő, egy macskafarm közepén élő elvarázsolt nők jussanak eszünkbe tehát a wiccával kapcsolatban – napjaink boszorkányai felvilágosult, önmagukkal és a világban egységet alkotni akaró, gondolkodó emberek.