Boldog születésnapod lehet Zorán!

Egészséges táplálkozás, racionális étkezés kacagva leintve?

Azt azért nem! Rengeteg salátát, zöldséget eszünk, viszonylag kevés húst, sok halat. Fehér kenyeret csak a csülkös bableveshez, fehér kiflit csak a mákos gubához. Általában barna kenyér van otthon, és mindent friss alapanyagból főzök.

Magyarország határain túl hol ette a legfinomabbat?

Nem tudnék kiemelni semmit, mert azt szoktam mondani: annál nagyobb élmény nincs, mint azt enni, amit a helybeliek esznek. Prágában knédlit, Japánban sushit, a franciáknál csigát (magyar behozatalt!) és osztrigát. A rántott húst krumplival sehol nem keresem. Aki szeret főzni, az enni is imád, s nem mindegy neki, hogy mi van a tányéron. Nálunk nagy a ház, nagy a kert, nagy a konyha, s állandóan ez van. Eszünk, iszunk, beszélgetünk, nem a számítógép előtt tologatjuk az egeret.

Bukás? Nem színpadi – főzésbeli!

Felütötte a fejét a biokultúra. Mindenki erről beszélt a táborunkban. Jött a jó Géza, a Hegedűs D., hogy „hajdinakása!”. És Encikém is megerősítette, hogy az marha jó. A kölest és a kuszkuszt nagyon szeretem, tudom is csinálni mindkettőt, de a hajdinának olyan rossz szaga volt, hogy azt mondtam: „Good bye!”, és lábassal együtt repült a kukába. Azóta hozzá nem nyúltam. Hogyan is fejezzem ki magam? Nem érzek belső késztetést, hogy megismételjem.

Nyári befőzés?

Érdekelt és igyekeztem beletanulni. A nagynéném kertjében olyan barack termett, amilyennel azóta sem találkoztam. Magva váló, finom kajszi, már akkor dzsem volt, amikor levettem a fáról. Leforráztuk, leszedtük a héját, kristálycukor, barack, megint egy réteg kristálycukor és megint a barack, egy percig sem főzöd, tüzet nem lát, szinte állandóan kevered, amíg a cukor megeszi a barackot, és tartósítja. Isteni! A barack után pedig elkezdtem csinálni a meggyet.