Boldog születésnapod lehet Zorán!

Felment a legény a fára?

Ha lett volna fa! Vettem, kimagoztam, rászórtam a cukrot, ráöntöttem a konyakot. Így minden télen volt egy kis konyakos meggy a kamrában. De grapefruitot is raktam már el.

Babra munka lehet.

Hát, ha van macerás történet, akkor ez az! A gerezdeket le kell hártyázni, s csak utána öntheted le cukorsziruppal, amelyben ott a fahéj és a szegfűszeg. Egy ültödben úgy eszed meg, mint a semmit!

Savanyúságot is szokott elrakni?

Kovászos uborkát minden nyáron. Káposztát azonban nem savanyítok. Annyi időm nincs. Végül is nem szakácsnő vagyok, nem ez a fő foglalkozásom. Vagy mentem volna inkább annak? Százhatvan kilós lennék, és csak főznék és főznék.

Ha valami meglepetéssel akar előrukkolni… mondjuk, egy vígszínházi buliban mivel lepte meg legutóbb a kollégáit?

A Sok hűhó semmiért 150. előadása után buliztunk nemrég. Vadkacsamájból csináltam pástétomot, s áfonyával tálaltam. De van egy másik specialitásom is: a fokhagymás-zöldfűszeres sajtkrém. Úgy tűnt, azt is szerették a kollégák.

Hány napig tudna megélni a házi tartalékaiból?

Hetekig biztosan. Nagy a mélyhűtőnk, sok minden elfér benne. Szeretem, ha tudom, hogy van mihez nyúlni.

Van olyan étel, amelytől kimondottan irtózik?

A rántott velőnek nem vagyok a barátja. A körömpörköltet viszont én is megfőzöm.

Meglepetés?

Amikor én lepem meg saját magamat? Az is előfordul néha. Legutóbb például a sárgaborsó-főzelék volt ilyen. Meghallottam, és valahogy beállt az agyamba. Vettem a piacon füstölt bordát, olyan egészen vékony pléholdalast, és belefőztem a tejszínes sárgaborsó-főzelékbe. Természetesen nem maradt ki belőle a kolbász és az újhagyma sem, a végeredmény pedig üvöltött a sör után.

Rozi már átveszi olykor a stafétabotot?