Bőrköpönyeg forgatók-könyvismertető

Először is a cím választása, mert nem egyszerű: az orosz eredeti cím (Küsz) ugyanúgy nem jelent semmit, mint a magyar változata. Vagy talán mégis: a ‘küsz’ hangsor az orosz olvasó tudatában azonosul a kisz hangsorral, amely a macska hívószava. És hát a Kssz nem más, mint Oroszország és az orosz történelem – macska-egér harcként elmesélve.

 Tolsztaja 86-után fogott hozzá a regény írásához, a csernobili katasztrófa után. Az embereket több csoportra osztotta, túlélőkre, akik a sugárzás következtében nem tudnak meghalni és könyveket másolnak, amit a legfőbb vezér ír vagy fogalmaz újra.

Egérrel táplálkoznak, egérrel kereskednek, és egérből készült ruhában járnak.

 Mindezen utópiásnak ható elemek ellenére, az ábrázolt világ nagyon is a történelmi Oroszország eleimre hajaz.

 Tulajdonképpen Tolsztaja arról is beszél, hogyan csökevényesedik el az olvasás utáni vágyunk, hogy degradálódik le. A „Puskin a mindenünk” – jelszót átveszi az „egér a mindenünk”.

 A könyv borítója hasonlít egy Malevics képre, hiszen a könyv első orosz kiadásában fekete fehér alapon fekete fehéren sematikus rajzként maga a Kreml látható.

 Bár a cím utáni felkiáltójelnek a miértje kérdés számomra, mert ez nem szerepel az eredetiben.

 A könyv tele van tűzdelve versekkel, betétekkel. Urálosokkal, és idézetek kifordításával, átértelmezésével, mintha a meglévő történelmet szedné ízekre az írónő, és formálná újra egybe.:

 Szervesen összeállít egy új világot, ezáltal saját mikrokozmoszt teremtve.

 Az író egy sosem volt orosz nyelvet használ és nagyon ügyesen maga a fordító is tudott még újat hozzátenni érdemben a kötethez, mert megtalálta azt a sosemvolt magyar nyelvezetet, melynek sikerességét előre jelzi, hogy egyesek máris szállóige-gyanússá váltak.

 Bár a tördelés hagy maga után nem kis kívánni valót, a rosszul elválasztott szavak, a versek indokolatlan kiemelése, és a már előbb felhozott felkiáltójel, amit én most ott azért felhasználnék: