Caramel nem barátkozó típus

Miután megláttam, hogy a felvételek között szerepel egy Egyenesen beteges című, gondoltam, ez is emberekről szól, mégsem mertem elhinni, amíg nem hallgattam meg, mivel beteges emberekről nem szokás dalt komponálni.

Az élet minden területén találkozunk rosszindulatú személyekkel, akik magukat éltetik, másokat lenéznek. Velük sajnos nem tudsz mit kezdeni, mert meg vannak győződve arról, hogy ők jó emberek és tökéletesek. Én sem fogom őket megváltoztatni, nem is akarom, mindössze kiírtam magamból a keserű tapasztalatokat. Hogy tudják, én tudom, ők nekem rosszat tettek.

Nem fognak magukra ismerni.

Hát igen, szerintem sem. Talán csak sejtik, hogy róluk szól, de aztán elhessegetik a gondolatot. Én viszont megkönnyebbültem, miután megfogalmaztam.

Mindössze egy problémám van a lemezeddel, szerintem túlságosan igényes, ami önmagában ugyan nem baj, de meggyőződésem, hogy a magyar zeneéletben hosszú távon nem vezet jóra a túlzott igényesség.

A zenei közeg kiszámíthatatlan. Az emberek egy csoportja zeneileg is igényes, sőt egyre igényesebb. Hogy valójában mekkora ez a csoport, nem tudom. Talán nagyobb, mint sejtjük. Nem feltétlenül az én zenémre vágynak, hanem az igényes zenére. A piacnak pedig kutyakötelessége megteremteni annak feltételeit, hogy az igényes albumokat is el lehessen adni. Hogy eljussanak a közönséghez, ne akadjanak el félúton. A rádióknak ebben nagyobb szerepet kellene vállalniuk, nem mindig a futószalagon gyártott dalokat kellene előnyben részesíteniük. Azt látom, hogy a folyamat elkezdődött, de még gyerekcipőben jár. Az én esetemben kilóg a lóláb, a lemezem jól fogy, már elérte a platinastátust, a visszajelzések is szinte csak pozitívak.

Mert most a neveddel bármi eladható. Ha tinglitangli korongot készítettél volna, az is szépen fogyna. Hogy mekkora a valódi rajongótáborod, az csak a következő albumnál fog kiderülni. Nem tartasz attól, hogy hiába teszed magasabbra a mércét, a jövőben már nem érhetsz el ekkora sikert?