Caramel nem barátkozó típus

Ismerjük a Megasztár pozitívumait. Szerinted mi a legnagyobb negatívuma?

Ez nézőpont kérdése, mindenki máshogy látja. Szerintem nincs negatívuma. Főleg a mi esetünkből kifolyólag, a második széria kapcsán mondom ezt. Tudtuk, mibe vágunk bele. Csak maga a versenyző hibázhat. Ez egy gyors, pörgős műsor. Talán ritkábbra tenném a döntőket. Főleg a finisben, amikor már négy-öt dalt kell megtanulni. Kevés rá az egy hét.

Sokan mondják, hogy a tehetségkutatók mögött álló szakemberek a piac követelményeihez formálják a versenyzőket.

Nézd, aki átformálható, az tökmindegy hová kerül, a Megasztárba nevez-e be, vagy a saját útján indul el, csak idő kérdése, mikor történik ez meg vele. Aki meg ellenáll, arra senki sem fogja ráerőltetni az elképzeléseit. De az sem baj, ha valakit átformálnak, vagy legalábbis befolyásolnak, hiszen mi kezdők vagyunk, még keressük a stílusunkat. Jó, ha tapasztalt zenészek megmutatják, merre indulhatunk el, ajtókat nyitnak ki előttünk, s választhatunk az egyéniségünkhöz megfelelően. Nincs ezzel baj.

Te mégis ellentmondtál a verseny mögött álló kiadónak. Nem azért, mert formálni akart?

Egy másik cég, a Tom-Tom Records ajánlatával éltem. Nem azért döntöttem mellette, mert a multinacionális kiadó át akart formálni. Dehogyis! Maximálisan engedtek volna érvényesülni ők is, mondták, ha akarom, beviszem a kész anyagot, és kiadják. Más tényező dominált, olyan kiadóhoz szerződtem, amely saját stúdióval rendelkezik, és korlátlan stúdióidőt biztosított. Ennyi játszott közre a döntésemben és semmi más.

Gondolom, a Megasztár után hirtelen az egész szakma a barátod lett.

Nem igazán. Nem vagyok az a kimondottan barátkozós típus, és ez így is marad, már nem változom meg. Hiányzik belőlem a nyitottság.

Nem kerestek meg ismert szerzők, akik látva a mögötted megbúvó lehetőségeket, házhoz vitték volna a kész dalokat?