Cipőkrém és szimfónia a falakon
Láthatjuk őket metró szerelvényeken, tunnelben, villamosokon, buszokon, falakon, és még kismillió helyen. Mármint az egy kalap alá vett firkákat, ellenben a firkászokkal ritkábban találkozunk szembe. De azért pillantsunk bele Black book-jukba.
És hogy valaki miért kezd el graffitizni?
Talán mert az utcán meglátott először egyet, és ahogy a hiphop egyre jobban érdekelni kezdte úgy ez a művészeti irányzat is, amely több hiphop klipben is feltűnik. Vagy csak azért mert mindig is firkált az illető, és ezt találta az önkifejezés legkézenfekvőbb és legtöbb emberhez eljutó formájának, bár a graffitisek leginkább maguknak pingálnak, vagy egymásnak. A beavatottaknak és az értőknek. A hiphop arcoknak. Akiknek megvannak a tabu helyeik is, mint a templomok, a temetőfal vagy az emlékművek.
A csoportok között megvan az egészséges rivalizálás, és nagyjából van egy hiearchia is. Tisztelik azt, aki magas szinten űzi a graffitizést, aki már régen benne van, és megvan a saját kiforrott, csak rá jellemző stílusa. A graffitisek dolgát nehezíti hogy egyre jobban figyelnek rájuk, hiszen a belváros már veszélyes környéknek számít a térfigyelő rendszerek miatt. Sőt, Szegeden már nyugdíjasok is szerveztek graffiti elleni különítményt.
Móritz Mátyás
Hozzászólás zárolva.