„Csak az idióta szülő pofozza a gyerekét…!?”
„Szerintem sem szerencsés a pofon, de a fenekét igenis kell verni, méghozzá következetesen (akár rendszeresen is). Manapság az a gyakorlat, hogy a gyerek az úr a családban, ennek meg is vannak a következményei. Rengeteg a korcs, taníthatatlan, összeférhetetlen fiatal. „
„Ugyan már, egy-két makarenkói sosem árt! Ha tőlünk nem kapja meg, majd előbb-utóbb az élettől, de az sokkalta súlyosabban fogja érinteni. – kontrázott a másik.
„Szerintem sem szerencsés a pofon, de a fenekét igenis kell verni, méghozzá következetesen (akár rendszeresen is). Manapság az a gyakorlat, hogy a gyerek az úr a családban, ennek meg is vannak a következményei. Rengeteg a korcs, taníthatatlan, összeférhetetlen fiatal. Egy gyerekkel egy felnőtt verbálisan soha nem tud 100%-ig megértetni valamit, mert egész egyszerűen más nyelven beszélnek (még akkor is, ha manapság sok a gyerekesen viselkedő felnőtt).” – jegyezte meg óvatosan egy középkorú anyuka.
„Ez egy eltúlzott kérdés. Alig-alig van szülő, akinek ne járt volna el a keze élete során. Ettől még lehet jó szülő. Föl lehetett volna tenni a kérdést esetleg úgy, hogy lehet-e nevelési eszköz a pofon. Talán eredményesebb lenne, ha a gyermeket inkább verbálisan és személyiségünk természetes tekintélyével neveljük, igazi partneri kapcsolat során.”
Figyeltem és füleltem, de már attól féltem, nehogy a vita hevében elcsattanjon közöttük is egy. Mindenesetre tanulságos volt hallani, ahogy a dologról vélekedtek…
Amikor délután a saját gyerekemért mentem, ismét összefutottam a reggeli renitens anyukával.
A gyerek szipogva mesélte neki, hogy a napköziben a padtársa az olvasókönyvvel kétszer is fejbe vágta.
A felbőszült anya, azonnal a pedagógusra támadt… Vajon miért…?
Hozzászólás zárolva.