Cserhalmi a fény ösvényein jár, de társulathoz nem tartozik

S önnek ezt be kellett fizetnie?

Nem fizették ki a gázsimat. De ez már nem is érdekes a történetben. Sokkal fontosabb, hogy mire ment ki a játék. Az én generációm játszik valamivel, ami valószínűleg a tűz, s aki nem vesz részt a játékban, az mehet a francba, sőt az is, akinek véleménye van. Ma már sem a Radnótinak, sem a nemrég alakult Örkény Színháznak nincs állandó társulata. Felmondtak az egész csapatnak. Fellépti díjasak lettek a színészek. Olyan mérhetetlenül elromlott ez a generáció, tehát az enyém, hogy a fővárosi kulturális önkormányzat minden ocsmányságában benne van. Így lehetett megszüntetni azt, amiért mindannyian küzdöttünk: a társulatokat. Ez a főpolgármester úr nagy óhaja, mert szerinte egy társulat nagyon sokba kerül. Pedig bárhonnan indulsz is el Magyarországon, száz kilométeren belül egyvalami működik csak így vagy úgy. A színház. És ez sokak szemében bizonyára bántó jelenség. Szerintem most erre szövetkeztek néhányan, hogy ezt is ripityára zúzzák. Ezt csak el kell határozni, s némi politikai támogatással gyorsan megoldható. Csak szolgalelkek kellenek hozzá.

Bizonyára játszhatna másutt is, nem csak a Vígszínházban. Sehova sem hívták?

De hívtak! Beígértek egy s mást. Aztán maradt a nagy hallgatás. A gerinctelen csönd. Pedig nem is a szemembe kellett volna mondani, hogy „Bocsáss meg, mégsem!”, vagy hogy „Ne haragudj, máshogy alakultak a dolgok”, hanem csak a telefonba. Elképesztően tudunk viselkedni, ha meg akarjuk mutatni, mi az alja a jellemünknek.

Miért nem tagja például a Nemzetinek?

Nem biztos, hogy ott most jó tagnak lenni. De ezt sem mondhatom, mert nem voltam ott egyetlen percig sem. A régi Nemzetiben, amelyet Székely és Zsámbéki vezetett, jó volt tagnak lenni. Erről a Nemzetiről viszont nem tudom, milyen. Csak magáról az épületről. Arról meg nagyon rossz a véleményem. Színpadi szerepből most csak egy van, a filmrendezők azonban folyamatosan hívnak. Ők nem gondolják, hogy annyira csapnivaló lennék.