Cserhalmi a fény ösvényein jár, de társulathoz nem tartozik

Kékkúton biztosan könnyebb.

Ott adott a képlet: kapálni, gyomlálni mindig kell. A múltkor is annyira belejöttem a munkába, hogy áthordtam öt tonna követ az egyik sarokból a másikba, aztán vissza. Közben egy pillanat alatt eltelt a nap. De már mindenütt egy pillanat alatt telik el.

Mispál Attila filmjével, A fény ösvényeivel a legjobb férfialakítás díját nyerte el az idei Magyar Filmszemlén. De már akkor Gárdos Péterrel forgatott Az igazi Mikulásban.

A fény ösvényeit nagyon szeretem. Valamit csak mond ez a film, hiszen a szemlén több díjat is kapott, köztük az ifjúsági zsűri elismerését. És tudom, hogy Zsigmond Vilmosnak is tetszett. Nem ismerjük egymást személyesen, másvalakinek dicsérte a filmet, nem nekem.

Egy ötvösmestert alakít benne, aki elveszíti a látását.

Valaki azt mondta: „Ilyen jó vakot még nem láttam!” Marhaság! Ezt csak egy vak tudná megítélni, ő meg nem láthatja a filmet. Remek szemészorvos a sógorom, nála érdeklődtem, mit, hogyan kell érzékeltetnem. Mert egész más személyiség az a vak, akit az utcán látsz közlekedni, és az otthon élő, aki a saját környezetében mozog.

Gárdos filmje egy érett férfi és egy nyolcéves kislány meghitt története. Ilyet sem játszott eddig.

Nem a forgatás volt gyötrő dolog, hanem míg eljutottunk a forgatókönyvnek ahhoz a változatához, amelyből végül is a film megszülethetett. Volt itt annyi sok jelentkező, aki ebbe beszállt! De minél több pénzember igényét kellett szem előtt tartani, annál rosszabb volt a könyv. Aztán ahogy közeledett a forgatás, fokozatosan elkoptak ezek a producer urak, és kezdett kialakulni egy egészen jó anyag, egy igazi kelet-európai történet. Már láttam a felvett anyagot az első vágás után. Nem kis optimizmusra ad okot. A történetet nem akarom elmondani. Inkább csak annyit: ma ugyanolyan elérhetetlen vágy egy gyermek részéről a bicikli, mint az én gyerekkoromban volt. Ez is jelez valamit. Jobb sorsú emberek diplomával a zsebükben csúsznak egyre mélyebbre. Ezen is el lehet gondolkozni. A kislányt nevezhetjük angyalnak is, én eredetileg bárzongorista vagyok, aki Mikulás-szezonban Télapónak öltözik, egyébként pedig krumplitróger. Jó szerep. Élveztem nagyon. Amúgy olyan vagyok, mint egy híres tenorista. Egy évre tele a naptáram. Csupa film. Nem kell azonban halálra rémülnie senkinek, hogy ez mind valóra válik. Én a felének is örülni fogok. És ha minden igaz, Van Gogh után nemsokára Gauguint is eljátszhatom. Színpadon. Szegény nagyanyám jutott most eszembe: kezében a könyv, anyám kérdezi tőle, mit olvas? Van Gauguin életét, felelte. Egybevonta a kettőt.