Cserhalmi a fény ösvényein jár, de társulathoz nem tartozik

Társulati tagként el tudja képzelni magát valahol?

Nekem soha semmi bajom nem volt a társulatokkal. Csak az ún. szürke állománnyal, a társulatok nagyságos uraival, akik valamilyen módon mindig mások fölé helyezik magukat, és semmi másnak nem használnak bennünket, csak lépcsőfoknak. De hogy mi felé mennek, nem tudom. Figyelmeztetni kellene őket, hogy egyszer vége, leesnek. Nekünk, színészeknek társulatban kell léteznünk. Azoknak is, akik még húsz évig bírják csinálni, és azoknak is, akik most kezdik. Az a vezető, aki máshogy képzeli, téved. Ő a zavarosban szeret halászni, a tisztázott körülményeket nem szereti. Bár disznóságokat elkövetni ott is lehet, csak hamar kiderül. Sokan most mégis a zavarost próbálják megteremteni maguknak. A birkák meg a végsőkig tűrnek. Olyan naiv nem lehetek, hogy azt képzeljem: ma egy társulatot úgy terveznek meg, hogy oda én kellek.

Mikor élvezte legutóbb, hogy csapattag valahol?

Amikor Major Tamás és Gelley Kornél ott álltak mellettem Wesker darabjában, A konyhában.

Nemzeti Színház, nyolcvanas évek.

Eldobtam egy kendőt, és annyira rajta volt a jó Isten gondviselése azon az előadáson, hogy pont a Major kopasz fejére esett. S ahogy ezt a Gelley lereagálta! Ebből olyan jelenet lett, hogy azt mindenki élvezte. De ez még a Székely-Zsámbéki vezette Nemzeti volt.

Záróakkord?

Két hónapja halt meg a nővérem. Azóta elgondolkoztam sok mindenen. Tulajdonképpen szégyellem is, amit itt panaszképp vagy ahhoz hasonló módon elmondtam. Nincs okom így beszélni. Örülnöm kellene, hogy egészséges vagyok. Kékkúton tudom a fontossági sorrendet. Amikor Budapesten vagyok, egy másik ember akar kibújni, akit már rég nem akarok ismerni. Valahogy mindig előrehuzakodik. Most is ő dumált. A színház nagyon fontos. Ellopni valakitől aljas dolog. Mint a mozit. De lopják szét, akik akarják, minél hamarabb érjük el a nullpontot, aztán egy új nemzedék kezdheti elölről, és csinálja, amíg el nem kurvul. Ez így van a pakliban, mondhatnám így törvényszerű. Két okot tudnék megnevezni. Az egyik a szegénység, a másik a politika. Ezek egypetéjű ikrek.