Dalí haladóknak
Dalí az egyik leghíresebb huszadik századi művész, ennek ellenére elfolyó óráin és kackiás bajszán kívül kevés információ kering róla a köztudatban. Kevesen tudják például, hogy provokatív viselkedése miatt 22 éves korában kizárták a madridi Akadémiáról, és hogy Gala eredetileg barátja, Eluard felesége volt, amíg el nem csábította.
Nemcsak a magánéletében volt botrányhős: egy londoni szürrealista kiállításon majdnem megfulladt a magára öltött búvárruhában, és egy a párizsi Théatre de l’Étoile-ban rendezett happeningen egy 15 méter hosszú kenyérrel vett részt. Pályája során találkozott Freud-val, és számos portrét készített róla, rajzfilm-vázlatokat csinált Walt Disney-nek, és jeleneteket tervezett Hitchcock „Forgószél” című filmjéhez.
Ugyanilyen kevéssé ismertek a „Dalí-kánon” tagjain, azaz a famankókkal megtámasztott, fiók-testű, groteszk karaktereket ábrázoló képeken kívül a művész egyéb munkái. A szürrealizmus vátesze nemcsak az autonóm művészet berkeit hódította meg: olyan irodalmi művekhez készített illusztrációkat, mint Cervantes Don Quijote-ja, Sade márki elbeszélései, vagy az ókori görög mítoszok. A Műcsarnokban május 29-ig ezt az oldalát ismerheti meg a közönség a Richard H. Mayer magángyűjtemény jóvoltából, ami az egyik leghíresebb európai Dalí gyűjtemény.
A tárlathoz nagyon sok mindent nem lehet hozzáfűzni. Mivel illusztrációról van szó, a téma adott, a művész eleve csak bizonyos keretek között mozoghat. Az asszociációk nem rugaszkodhatnak el annyira talajuktól, hogy a vizuális és a nyelvi rész közt végül ne legyen többé-kevésbe egyértelmű a kapcsolat, tehát a grafika, az akvarell, a rajz itt tulajdonképpen alárendelődik az irodalomnak, alkalmazott művészetté válik. Persze ez nem jelenti azt, hogy az adott szöveghez ne lehetne hozzátenni, kicsit módosítani, vagy akár alaposan átértelmezni a vizualitás révén. A világirodalom remekműveit láthatjuk Dalí szemével, a maga paranoia-kritikáján, azaz a tudatos, kontrollált őrület módszerén átszűrve. Nem véletlen, hogy az erotikus motívumokat gyakran használó festő többek közt olyan karakterek műveihez készített rajzokat, mint Casanova, vagy a szadizmus névadója, Sade márki, akik annak idején radikálisan átértelmezték a szexualitás fogalmát. De a lángész Leonardo találmányait, vagy az Alice csodaországban jeleneteit is megtaláljuk a különc zseni értelmezésében.
Ha valaki eddig nem ismerte a munkásságát, az a tárlat végignézése után se fog sokkal közelebb kerülni hozzá, aki viszont már túl van néhány Dalí album végigböngészésén, annak izgalmas lesz az ismerős szimbólumok felbukkanása az „isteni kezű festő” képeiben.
Hozzászólás zárolva.