dr. Hidvégi Máté legújabb fejlesztése a daganatos betegeknek
Hivatalosan is megérkezett Magyarországra az Oncomar, dr. Hidvégi Máté biokémikus professzor legújabb fejlesztése. Az Oncomar-t Németországban és az USA-ban gyártják, és daganatos betegek speciális tápszereként kerül forgalomba. A fejlesztés egy újabb mérföldkövéről van szó, mivel a régebbi termékhez – az Avemarhoz – képest az Oncomar sokkal korszerűbb.
Az új gyártási eljárásnak köszönhetően a készítmény adalék- és vivőanyag-mentes, a granulátum teljes egészében az aktív hatóanyagokat tartalmazza, gyorsabban oldódik és könnyebben fogyasztható. Mindezek mellett a laboratóriumi vizsgálatokban és állatkísérletekben is hatékonyabbnak bizonyult a régebbi formátumú szernél.
Az amerikai rákbetegek és orvosaik körében egyre népszerűbbé váló AvéULTRA (Amerikában Hidvégi találmányát AvéULTRA néven forgalmazzák és Hungarian Powder-nek hívják) 2010-re a legelterjedtebb magyar egészségmegőrző termék az USA-ban.
Megszületése egy olyan gyógyszeripari technológiának köszönhető, ami lehetővé teszi, hogy a fermentált búzacsírakivonat adalék- és vivőanyag-mentes marad. Több mint 12 évvel az első termékváltozat megjelenése után a feltalálónak 2009-re sikerült megvalósítania az álmát: azt, hogy az eredeti hatóanyagot a legtökéletesebb formában, fagyasztva szárítással, azaz liofilizáció útján állíthassa elő. 1998-ban – a korábbi termék tömeggyártásának beindításakor – ipari méretekben még nem állt rendelkezésre a hatóanyag kivonására használt fagyasztásos technológia, ezért a termék kompromisszumos megoldásként készült porlasztásos eljárással.
Mi a különbség a kétféle technológia között?
A fagyasztva szárítás (liofilizáció) lényege, hogy a megszárítandó oldatot jéggé fagyasztják, majd vákuum alatt a szilárd halmazállapotú anyagból fokozatosan szublimáltatják (vonják ki) a vizet (jeget), így a művelet végére kinyerik a színtiszta hatóanyagot.
Ezzel szemben a porlasztva szárítás során az oldatot egy forró levegővel teli térbe fecskendezik be és egy gyors művelet segítségével állítják elő a hatóanyagot tartalmazó port. Ez értelemszerűen károsíthatja a hőre érzékeny hatóanyag komponenseket, illetve a porlasztva szárítás előtt az oldathoz segédanyagokat adnak, például maltodextrint vagy szilícium-dioxidot, miközben a fagyasztva szárításhoz erre nincs szükség.
A két technológia közül a fagyasztva szárítás korszerűbb, idő- és energia-igényesebb. A fagyasztva szárítás háromszor drágább a porlasztva szárításnál, ezért olyan anyagok előállításához használják, amelyek nagy értékűek és hőre érzékenyek (pl. az Oncomar ilyen). A két technológia hozzáférhetősége sem azonos: amíg egy porlasztva szárító berendezés könnyen elérhető, addig a fagyasztva szárítás csak a fejlett ipari államokban és ott is csak korlátozott mértékig áll rendelkezésre.
Hozzászólás zárolva.