ÍRÓLEGENDA
Egy hetvenkedő születésnapjára
„Nagyjából húsz éve írok limerickeket, és ezekben az ötsorosokban fejezem ki a lehető legrövidebben bánatom és örömöm, azaz önmagamat. Egyszer csak mi történt? Hetven lettem. Szóval, itt az ideje, hogy hetvenkedjem. Bocs a szóviccért, de tényleg.” Így kezdődik Vámos Miklós Hetvenkedő című kötetének ajánlója, ami most jelent meg az író hetvenedik születésnapjára.
A limerickek vallomások,
ötsornovellák. Aj, elég sok.
Kötet lesz. Ahogyan szokott.
Pedig maradhatna titok,
hogy mennyi mindent szánok-bánok.
− Vámos Miklós
Szabó T. Anna előszavában, aki a kötet szerkesztője is volt, így köszönti a hetvenéves írólegendát:
Volt egy úr, úgy hívták, Miklós.
Rádörrent magára: „Mit lógsz?
Verset kéne írni!”
Meg is írta. „Így ni!
Nem is rossz. Na, világ, mit szólsz?”
Miklós úr, Vámos, az író,
írt, mert az írónak így jó.
Dehogy jó: jó nehéz,
munkál az ész s a kéz,
az író: jó munkabíró.
Van egy úr, úgy hívják, Vámos.
Olvasója is van, számos.
Könyveit úgy őrzi
Madrid és New Jersey,
mint Márquezt. Mondhatni: famous.
Vámos úr – jól ismert név ez –
kereken épp hetvenéves.
Az Isten éltesse,
életét élvezze,
maradjon fényes és éles.
Legközelebb majd sikerül
Engem az emberek valamiféle megbízható és jóindulatú nagybácsinak tekintenek (az okok egy részét tudni vélem). Úton-útfélen megállítanak, s beszélgetést kezdeményeznek. Sokan keresnek a neten, kérik, találkozzunk – élet-halál kérdése –, csak én segíthetek. Néha nem sikerül elzárkóznom. Aztán a kávéházban várnak, s rendre kiderül, hogy párkapcsolati (válási, szakítási) tanácsot kérnek – írja Vámos Miklós új könyvének bevezetőjében.
Irodalmi önkritika
Adva van egy regény, 2007-es. Egy házasságot akartam vele megmenteni. Nem sikerült. Emiatt, s más okokból most némiképp átírtam és húztam belőle. (Kár, hogy a múltunk viszont picit se javítható.) – írja új könyvéről Vámos Miklós.
Hozzászólás zárolva.