Egy nagyon elterjedt személyiségzavarról, a halogatásról
Tudjuk, hogy mit kellene tennünk, elvégeznünk, miért szükséges, mik az előnyei, s mi lesz a következménye, ha későbbre hagyjuk – mégis halogatunk. A bibliai magyarázat szerint ez a jóra való restség.
A pszichológusok szerint ilyenkor a tudatalattiban kavargó érzelmeink összekapcsolódnak az elvégzendő feladattal, s ellenérzéseink megakadályozzák, hogy elvégezzük, amit kell.
Melyek és milyenek ezek az érzelmek? Például a kudarctól való félelem, amely akár a pánikig is fokozódhat . Sokszor a félelem nem is reális, csak egy tárgytalan szorongás tör elő az emberből. Másik lehetséges érzelem a düh, a lázadás, mely halasztásra sarkallja az embert.
Bármily furcsa is, de a sikertől való félelem is halogatásra sarkallhatja az embert. A negatív beállítottságú ember nehezen hiszi el, hogy sikere is lehet, ezért szongva addig mondogatja magának, hogy "nekem úgysem sikerül", amíg valóban nem tudja teljesíteni a feladatot. Az ilyen emberek a szorongó halogatók, s a háttérben személyiségi zavarok, pszichés problémák húzódnak meg.
A nyugodt halogatók viszont inkább a kellemesebb elfoglaltságot, szórakozást választjuk, a kötelelesség elvégzése helyett. Ők nem szoronganak, hanem egyszerűen amit kellemetlennek, macerásnak tartanak elvégezni, azzal egyszerűen nem foglalkoznak. Ez éppúgy személyiségi probléma, hiszen mindkét esetben a halogatás valamiféle kibuvó, menekülés a valóság elől.
De mi okozza a halogatást? Minden halogató kifejleszti és fenntartja a saját speciális, nem ritkán bizarr félelmeit. Természetesen mindannyian félünk valamelyest az élet realitásaitól. A változások, az újabb és újabb kihívások, a kemény munka és a bennünket érő frusztrációk mindenki előtt ott tornyosulnak.
Azok, akik ilyen helyzetben elfutnak a félelmek – és a feladatok – elől, és közben azt állítják, hogy minden úgy van jól, ahogy eddig volt, vagy azok, akik a végtelenségig rágódnak a problémákon, és ezért nem tudják megoldani, végül is egyformán halogatnak.
Nagyon elterjedt személyiségi zavarról van szó. Az Egyesült Államokban az egyetemi és főiskolai hallgatók 80%-a szenved attól, hogy rendre nagyon súlyos időzavarba kerül. Valószínű, hogy nálunk sem jobb a helyzet.
Az örök halogatás ellen egyszerű, de elég hatásos módszer, ha írásos menetrendet, napi, heti, havi ütemtervet készítünk, és annak betartását folyamatosan kikényszerítjük magunkból.
Hozzászólás zárolva.