Egyre kevesebb fiatal szeretne hagyományos állást

A legfrissebb PISA-felmérés arról számol be, hogy a 41 országban készült kutatás szerint a fiúk 47, a lányok 53% -a csak tíz munkakörben tudja magát elképzelni felnőttként. A 15 éves korosztály esetében ezek még tovább szűkülnek, a 2000. évi PISA-felmérés óta ez a részarány nyolc százalékponttal nőtt a fiúk és négy százalékponttal a lányok esetében. A tanulmány szerint ez a hátrányos helyzetű fiataloknak és az olvasás, a matematika és a természettudományi feladatokban gyengébben teljesítőknek köszönhető.

Azok a hagyományos 20. századi és 19. századi foglalkozások, mint orvos, tanár, állatorvos, üzletvezető, mérnök és rendőr, továbbra is foglalkoztatják a fiatalokat, de a közösségi média és a technológiák felgyorsulása miatt olyan munkahelyek is szóba jöhetnek náluk, ahol a digitalizációnak is nagy szerep jut.

A davosi Világgazdasági Fórumon, ahol az eredményeket oktatók, üzleti vezetők, tanárok és iskolai hallgatók vitatták meg, az OECD oktatási igazgatója, Andreas Schleicher elmondta: „Aggodalomra ad okot, hogy egyre kevesebb fiatal gondolja álommunkának a legnépszerűbb, hagyományos foglalkozásokat, mint a tanári, az ügyvédi vagy üzleti vezető pozíciót. A felmérések azt mutatják, hogy túl sok tinédzser figyelmen kívül hagyja vagy nem ismeri az új típusú munkákat, különösen a digitalizáció által létrejötteket.”

A jelentés szélesebb pályaválasztási vágyakat talált azokban az országokban, ahol erős, megalapozott szakmai képzettsége van a tinédzsereknek. Például Németországban és Svájcban tíz fiatalból kevesebb mint négy szeretne hagyományos munkát végezni, viszont többen érdeklődnek az új, valós munkaerő-piaci állások iránt. Ezzel szemben Indonéziában a lányok 52% -a, a fiúk 42% -a szeretne üzleti vezető, tanár, orvos, rendőr vagy katona lenni.

A PISA-teszteken magas pontszámot elérő hallgatók körében elsősorban a fiúk helyezkednének el a tudomány világában vagy mérnökként. Az adatok azt is mutatják, hogy a magas teljesítményt nyújtók – bár megtehetnék -, mégsem mindig törekszenek a legjobb állásokra. És a valóság az, hogy a hátrányos helyzetű fiataloknak négyszer kevesebb ambíciójuk van, mint a jó társadalmi hátterű, magas PISA-pontszámot elérő társaiknak.