Eléggé felnőtt vagy már a szeretethez?
Szeretlek? Te is szeretsz? A szeretet kifejezéssel számtalanszor visszaélünk, félreértelmezzük, és manipuláljuk. A szeretetet begyömöszöljük az érzelmek közé, azt hisszük róla, hogy múlandó, és e tévedéseink foglyaként lépünk le földi életünkből.
Nézzük csak meg Jézus példáját, akit Popper többször is említ könyvében: Jézus, aki feltétel nélkül szeret és fordul az emberek felé, időről időre kivonul,otthagyja a többieket. Magányra vágyik és egyedüllétre. Aztán visszatér.
A szeretet tehát tengerélmény, eggyéolvadás a másikkal, és annak a felvállalása, hogy ez áldozatokkal jár.
A valódi szeretetre kevesen vagyunk képesek, hiába is álltatjuk magunkat. Ehhez túl kell emelkednünk emberi érzelmeink világán, de szükségünk van egy trambulinra, hogy a nagy ugrást megtegyük.
A recept pedig egyszerű: szeresd önmagad! Hiszen:
"Nincs veszélyesebb dolog, mint ha egy önmagát nem szerető ember a szeretetről kezd el beszélni, és főleg >jót< cselekedni"( i.m. 63.p)
Ha ez nem megy, akkor nem szeretettel fordulsz a másik felé,hanem bele menekülsz a vele való kapcsolatba. Ezt aztán szerelemnek fogod nevezni. Másoktól elvárni a saját boldogságomat- ez a legtöbb emberi élet igazi zsákutcája és tragikuma.
A szeretet gyakorlására is igaz: fel kell nőnünk, lélekben is.
KV
Forrás: Popper Péter: Szeretetkönyv. Alexandra. 2006.
Hozzászólás zárolva.