Életmódváltás esetén jár csak teljes gyógyszerártámogatás

Sok beteg lesz érintett
A magyar lakosság egészségi állapotát vizsgálva elmondható, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők aránya nagy, közel 30 százalék. Ha figyelembe vesszük az elhízást objektíven mérő BMI indexek alakulását ezen páciensek esetében, megállapítható, hogy kiemelkedően magas azok száma, akik várhatóan jelentős mértékű életmódváltásra kényszerülnek, ha nem akarnak több pénzt fizetni gyógyszerükért.

A Szinapszis Kft. országosan reprezentatív mintán végzett kutatása alapján a szív-és érrendszeri betegségben szenvedők esetében kb. 25-30 százalékra becsülhető a jelentős túlsúllyal küzdők aránya, mintegy további 45 százalékuk pedig kisebb-nagyobb mértékű elhízással küzd. A testmozgást tekintve minden második beteg vallja magáról, hogy hetente többször, rendszeresen mozog – habár azt hozzá kell tenni, hogy a mozgás értelmezése ebben a tekintetben meglehetősen szubjektív.

Bizonytalan lehet a dohányzásról való leszokás sikeressége
Egy a dohányosok körében végzett felmérés szerint az érintettek átlagosan 30 százalékának van vagy volt valamilyen, a cigarettával összefüggésbe hozható egészségügyi problémája, és az életkorral együtt jelentősen nő ez az arány, kb. 40 százalék körüli az 55 éven felettieknél. A füstölés következtében legtöbbjüknél valamilyen szív- és érrendszeri betegség, COPD vagy asztma jelentkezett.
Habár a dohányosok teljesen tudatában vannak káros szenvedélyük lehetséges negatív egészségügyi következményeinek, a fent említett átlagosan 30 százalék – a diagnosztizált betegség ellenére – jelenleg is aktív dohányos! A cigaretta szövődményeként kialakult betegség hatására csak mindössze 23 százalékuk szokott le teljesen a káros szenvedélyről – igaz csak átmenetileg (!) –, míg további 56 százalékuk csökkentette az elszívott a cigaretta mennyiségét. Érdekesség, hogy az idősebbek és kvalifikáltabbak „tudatosabbak” ebből a szempontból: az életkor és a végzettség emelkedésével ugyanis nő azok aránya, akik időlegesen letették a cigarettát.
A leszokás elmaradásának okaként a legtöbben az akaraterő hiányát, a függőséget és a stresszt emelték ki.

Az eredmények alapján az egészségügyi szövődmények kockázata inkább csak „elméletben” segíti a leszokást, valós cselekvésre kevésbé ösztönöz. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a dohányosok 32 százalékát jelentős mértékben, további 46 százalékukat pedig valamelyest motiválják a leszokásban az „anyagi okok”, amely végeredményben az alkalmazott gyógyszer árának emelkedését is jelentheti, és ez már önmagában véve jó hír lehet a jövőre nézve – legalábbis ami a dohányzó krónikus betegek leszokási hajlandóságát illeti.