Életvezetési kiskáté
Nagyon sok testi, lelki vagy szellemi probléma hátterében lelhető fel a hibás, káros-kóros életvezetés. Emiatt is célszerű figyelembe venni a következő tanácsokat:
6. Human relations, interakciók. Életvezetési gondjaink egyik nagy és állandó forrása az a kapcsolatrendszer, amely összeköt bennünket embertársainkkal, magával az emberiséggel, a világgal és – mondjuk ki, hisz úgyis hat! – a transzcendenciával.
A joggal vitatható életvezetésű T. Leary vitathatatlanul nagyot alkotott interperszonális tipológiájával és diagnosztikájával (erről 3 cikk is olvasható a Lazíts, ismerd meg önmagad c. könyvem 2. /sárga/ kötetében).
A Leary által leírt l6 interperszonális alaptémából 2-2 összevonásával 8 osztály keletkezett. Az így kidolgozott interperszonális diagnosztika és terápia segítségével 5 szinten vizsgálható az ember viselkedése kapcsolatrendszerében. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az ún. interperszonális reflexek (mint viselkedéses válaszok a szóbeli vagy metakommunikációs ingerre) a tudattalanból hatnak, válaszunkat a partner is tudattalanul dekódolja, s ahogy a jéghegynek is csak a csúcsa emelkedik ki a vízből, az interakció hatása is csak érzelmi-hangulati változásainkon keresztül tudatosítható…
Egész életünk szempontjából meghatározó az első három évben (s ezen belül is az első 18 hónapban) a szülőktől, elsősorban az anyától tanultak-megfigyeltek hatása. Az ekkor keletkezett traumák, deficitek meghatározzák vagy jellemzően befolyásolják viselkedésünket és magatartásunkat felnőtt korunkban is. Innen táplálkozik sok, érthetetlennek tűnő megnyílvánulásunk, belső ellentmondásunk, én-idegen késztetésünk esetleg saját gyermekünk nevelés során is
Hasonlóan fontos az előserdülő- és a serdülő-kor, amikor jelentősen módosulhat, majd véglegesül élet- és világszemléletünk, döntően befolyásolva későbbi kapcsolatainkat is…
Az újabb kutatások úgy tartják, hogy a szocializáció nem fejeződik be egyetlen fejlődési szakaszban sem: életünk végig képesek vagyunk és kényszerülünk az új normák felismerésére és befogadására.
Megkönnyíti fejlődésünket és önmagunk folyamatos, tudatos fejlesztését, ha meg tudjuk őrizni gyermeki nyíltságukat és kíváncsiságunkat, ha tudunk felszabadultan nevetni (saját esetlenségeinken is), ha keressük a választ az élet ún. nagy kérdéseire (beleértve az Első Mozgatót is), s mindezt szeretteink társaságában tesszük (már ha nem szűnünk meg tenni azért, hogy tehessük…): „A játszótársam, mondd, akarsze-e lenni?’
Hozzászólás zárolva.