Élmények a csodapalotából 1.
Csodapalotának az egyszerűség kedvéért a Művészetek házát nevezem, amelynek koncertterme már beüzemelés alatt nyilvános.
Feljutottunk mondjuk, az előcsarnokba. Jé, ez tényleg az! Első blikkre nincs csarnok-élményem, talán a bevágott hajóoldal, talán más miatt. Dönteni nincs mód és idő, máris terelőszemélyzet védőszárnyai alá kerülünk. Ők már nem rendőrök – vagy ki tudja, hiszen az öltönyös fiúk fülében dugó, tarkójukon csinos vezeték -, a hímnemű civilek tehát azonnal továbbítják az úri közönséget a kosztümös hoszteszekhez, akik már az utat is tudják többnyire, ha máshogy nem, hát térképről. Az igazsághoz tartozik, hogy térképes segéderővel csak először találkoztam, másodszor már nem.
Tulajdonképpen még nem történt semmi, csak eljutottam a terem ajtajához és eltelt vagy félóra. De hát az első benyomások… Folyt. köv
Faragó Judit
Hozzászólás zárolva.