Értekezés a nemi szerepekről
A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról érkeztek. Most együtt élünk a Föld nevű bolygón. Kezdetben nem volt semmi gond. Nemi szerepeink ösztönösen vezéreltek voltak: a férfiak halásztak, vadásztak, a nők gyűjtögettek, őrizték a tüzet és gyermekeket neveltek. Mára kifordult a sarkából a világ. Összezavarodtunk. Egyes tanulmányok azzal riogatnak 2121-re kihalnak a férfiak, mert a felelős ‘Y’ elsorvad. Hogy is van ez? Az erős nő attól erős, hogy éjt nappallá téve dolgozik, a férfi pedig attól érzékeny, hogy süt, főz, mosogat? Kiütéssel győzünk a férfiak felett? Nem, legalábbis nem szabadna, hogy így legyen.
A változásért sok mindent okolhatunk: a politikát, a gazdaságot, konkrétan a férfiakat, mert régen ők mozgatták kizárólag ezeket a területeket is. Kiharcoltuk a választójogot és választhatóságot, társadalmi szempontból egyenlőek lettünk a férfiakkal. A folyamatnak azonban ez csak az első állomása volt. Elfelejtettünk egy nagyon fontos dolgot. A női öntudat nem egyenlő azzal, hogy harcolunk saját társadalmi pozíciónkért. A női öntudat azoknak a nőknek a sajátja, akik harcolnak saját családjukért. Ennek ma elengedhetetlen feltétele, hogy anyagilag is hozzájáruljunk annak biztonságáért, de a legfőbb feladat, hogy az érzelmi hátteret tudjuk biztosítani. A nagy hajrában, hogy szellemiekben elfogadjanak, óhatatlan is hátul hagytuk a legfontosabbat: nőnek maradni.
Ha kicsit is belegondolunk, mi végre a Nő, rájövünk, mindig is rendkívül hangsúlyos szerepünk volt a történelemben, a társadalomban. Ha elaludt volna a barlangban a tűz, elődeink megfagytak volna, vagy éhen halnak. Ha nem öntöttünk volna szurkot a törökre, és nem tápláljuk katonáinkat, háborúkat vesztettünk volna. Ha nincs Sissi, az osztrák udvar talán sohasem írja alá a kiegyezést. Nevezhetjük ezt találgatásoknak is, de a tények azt igazolják: a sikeres férfiak mögött fegyelmezett, női mivoltukban erős nők állnak. Mert így lettünk programozva: egymás tökéletes kiegészítői vagyunk. Kényes egyensúly ez, melyet manapság minden külső benyomás igyekszik porrá zúzni. Tombol a szingli-kultúra, könyvespolcok roskadoznak a ‘hogyan éljünk férfiak nélkül’ életmódról, mert valóban, megváltoztak a férfiak is. Ezt azonban az egyensúly felborulása okozta. A természet ugyanis mindig küzd a harmónia fenntartásáért. Az utóbbi időben, a Vízöntő-kor hatása miatt fokozottan előtérbe kerültek a férfias, Jang energiák. Míg a nők munkát vállaltak, addig a férfiak egyre emocionálisabbá váltak. Kényszerű helyzet ez, hiszen a nők előretörése szükségképp együtt jár a férfiak háttérbe szorulásával.
Az ezoterikusok szerint eredendően a férfi a Nap, a nő pedig a Hold egy kapcsolatban. Míg a Nap a tetterő, az egó, és a vezető bolygója, addig a Hold a kiegyenlítő, támogató és a túlcsorduló érzelmek égi jegye. Az Univerzum akkor működik tökéletesen, ha a Nap körül keringenek a Holdak, és nem fordítva. Ahhoz, hogy működjék egy kapcsolat tudatosan kell Nappá, illetve Holddá válni. A férfiaknak értelmi, a nőknek érzelmi vezetőkké kell alakulniuk. E nélkül beláthatatlan következmények felé sodródunk, új kapcsolódási formák alakulnak ki, melynek már napjainkban is nyomai vannak: növekszik a homoszexuálisok száma, egyre több sérült ember születik, sőt a szexuális problémák is ennek a tudatalatti változásnak a nyomán születnek.
Hozzászólás zárolva.