Ezeket a nőket utálják a férfiak
Első randi. A vacsoraasztal fölött a férfi megpróbál beszélgetni, de nem nagyon megy neki. Nem a saját hibájából, a nő alig szólal meg, ha kérdeznek tőle valamit, igennel vagy nemmel válaszol. A férfi egy idő után megunja, és rövidre zárja a találkát. Csodálkozik? Nem, hiszen nem azt hallotta a barátnőjelölttől, amit szeretett volna.
Vannak olyan emberek, akikkel ugyanis egyszerűen nem tudunk beszélgetni, mert vagy nagyon szűkszavúak, vagy túlságosan bőbeszédűek. A férfiak többsége azonban ki nem állhatja a szélsőségeket – pláne a beszéd terén. Nézzük, melyek azok a nőtípusok, melyeket az erősebb nem tagjai garantáltan elkerülnek!
Hárpia: aki csak rosszat tud mondani mindenről. Kissé fárasztó, és lássuk be, néha sértő is lehet a férfi számára, ha az általa oly nagy gonddal kiválasztott éttermet/filmet/szórakozóhelyet folyamatosan becsmérli a hölgy. Ez ellen két dolgot tehetünk: vagy lezárjuk a társalgást, vagy egy, a pszichológusok által részletesen kidolgozott és népszerűsített kommunikációs technikával élünk: nem engedünk utat a dühünknek, hanem nyugodtan elmondjuk, hogy bennünk milyen érzéseket kelt az, hogy ő minden, nekünk sokat jelentő dolgot lefitymál.
Udvarias: ugyan első hallásra nem zavaró, ha egy nő udvarias, hiszen bizonyos férfiak szeretik hallani, ahogy a hölgy megköszöni a vacsorát, a vendéglátást. Bár ha a hagyományos női-férfi szerepeket tekintjük – az udvarló, gyarló férfi és a félistennőként kezelt nőét -, akkor talán ez is túlzás. Ám vannak olyan tagjai a gyengébbik nemnek, akiknek a megnyilatkozása másból sem áll, csak mentegetőzésből, köszönetmondásból, vagyis az igenből és az ámenből.
Nyelvészeti kutatások egyébként is felhívták már arra a figyelmet, hogy a hölgyek sokkal több udvariassági formulát, kérdést, több habozást kifejező töltelékszót, és több olyan visszajelzést kérő formát használnak, mint amilyen az "ugye". Ha ilyen emberrel találkozunk, sajnos nem nagyon tudunk mit cselekedni, hiszen arra csak nem kérhetjük meg, hogy ne legyen annyira udvarias. De abban reménykedhetünk, hogy ha oldódik a hangulat, ő is jobban elengedi majd magát.
A csendes: nincsenek önálló megnyilvánulásai, bár saját gondolatai igenis vannak, de lebecsüli ezeket, mondván, nem elég jók arra, hogy más is meghallgassa. A kérdésekre igennel vagy nemmel felel, nem indokolja meg, miért is válaszolt így. Bár lehet, hogy ha rákérdeznénk, zavarában nem is lenne képes megmagyarázni döntését. A szocilingvisztika, vagyis a nyelv és a társadalom összefüggéseit vizsgáló tudományág szerint mindez a neveltetésből fakad: aki hagyományos, férfiközpontú famíliában nevelkedett, ahol a hallgatás és elfogadás az asszonyé, a szó és a hatalom pedig az uráé, annak beidegződött vonása a szűkszavúság.
Hozzászólás zárolva.