Fájdalom
A boldogság öröktől fogva és örökre bennünk van. Ez a természetes állapotunk. Nem kell keresni. Szükségszerűen boldogok leszünk, ha a fájdalomnak nevezett akadályoktól megszabadulunk, amelyek voltaképpen az elme működésében rejlenek. Miért kell egyáltalában fájdalomnak lennie?
Nem lehetne az Ént kifelé fordulásra, megnyilvánulásra késztetni, ha csak a boldogság özönei árasztanák el. A fájdalom az egyetlen, ami az Ént fölserkentheti, ami fölkeltheti figyelmét.
Ezért a lélektanban, a jógában, amely mindig a természet tényeinek végső elemzésén alapul, a fájdalom az Én-megvalósítás legfontosabb tényezőjeként szerepel.
A fájdalom erőfeszítésre sarkalja az embert és az erőfeszítés folytán testeinek anyaga megszerveződik Ha izmainkat erősíteni és fejleszteni akarjuk, erőfeszítéseket teszünk, tornáztatjuk őket, így több élet áramlik beléjük és megerősödnek. A fájdalom azért szükséges, hogy az Én kényszeríthesse eszközeit az erőfeszítésre, ami végeredményben kifejleszti és megszervezi őket.
De a fájdalom tisztít is. Szabadulni igyekszünk attól, ami fájdalmat okoz. Természetünkkel ellenkezik az, igyekszünk tehát elvetni. Így a testek a szenvedésben lassan megtisztulnak és az Én használatára alkalmassá válnak.
És a fájdalom tanít is. Az élet legjobb leckéi inkább a fájdalomból, mint az örömből erednek.
A fájdalom erőt ad. Az erő átalakított fájdalom. Ezért a bölcs tudva mindezeket, nem riad vissza a fájdalomtól, mert tudva mindeket, tudja, hogy a fájdalom megtisztulást, bölcsességet és erőt jelent.
Minden hindu iskola hangsúlyozza, hogy minden bölcselet célja a fájdalom megszüntetése.
De miért kell egyáltalában fájdalomnak lennie?
„Ha egy akadálytalanul áramló folyóba vizet öntenek, attól a folyó nem fodrozódik, hanem, mit sem törődve a többlettel, folyik tovább. De állítsuk akadályt az útjába, olyant, ami szabad folyását gátolja: a folyó küzdeni és tombolni fog az akadály ellen és minden erejét megfeszítve, igyekszik elsöpörni. Csak ami ellene áll, ami gátolja árjának sima folyását, csak az készteti erőfeszítésre.”
A boldogság nem másodlagos, de a fájdalom az: a fájdalmas dolgok az akadályok, amelyektől meg kell szabadulnunk. Mert a boldogság öröktől fogva és örökre bennünk van. Ez a természetes állapotunk. Nem kell keresni. És szükségszerűen boldogok leszünk, ha a fájdalomnak nevezett akadályoktól megszabadulunk.
Hozzászólás zárolva.