Fallikus fázis a lányoknál 4. rész
Minden egészséges lányra, fiúra egyaránt két dolog jellemző nagyon három és öt éves kora között: az ún. dackorszak (ami nem tartozik a témánkhoz) és az első nyílt – bár tudatosan a gyerek által nem értelmezett! – cselekvéssel járó pszicho-szexuális fejlődési szakasz: az ún. fallikus fázis.
Nehéz, de szép dolog az élet – szoktam mondani.
Viszont térjünk vissza a kislányokhoz, konkrétan ahhoz, amikor azzal őrjítik a kellően nem tájékozott felnőtteket, hogy állandóan a bugyijukban van a kezük, és teljesen egyértelmű, amit ott csinálnak, fényes nappal, mindenki szeme láttára…
Kérem szépen, ez egy genetikus program. Három éves kor körül beindul, öt éves kor körül kikapcsol – és csak ártunk, ha le akarjuk állítani. Azzal meg főleg ártunk, ha még magyarázni is kezdjük: egyrészt ezzel tudatosítjuk a lánygyerekben, hogy ő most mit csinál, másrészt – mivel tiltjuk-korlátozzuk – rögtön vonzóvá tesszük (vonzóbbá, mint eddig volt!). Az egyetlen helyes megoldás: vonzóbb program felkínálása, ismétlem, a jelenlegi viselkedés tilalmazása nélkül!
Tehát nem vesszük el onnan a kezét, főleg nem ütünk rá, nem magyarázunk semmit, stb. – hanem a keze ügyébe teszünk valamit, bármit, ami vonzóbb, vagy elővesszük a diavetítőt, bekapcsoljuk az „egyszervolt.hu”-t, megkínáljuk gyümölccsel, megmutatjuk a fényképeket (megengedve, hogy lapozhasson az albumban) – akármit adunk, mutatunk, kínálunk, ami más, ami izgalmas (és persze nem árt). És újra leírom: nem szabad a felnőttek romlott eszével felhomályosítani őt arról, milyen szörnyű dolgot művel! Mert azt nem ő műveli. Ő csak csinálja, ami belülről jön. Ilyen egyszerű.
S ha – feltéve, de meg nem engedve – az óvónő, esetleg mások előtt, szörnyülködve megkérdi: tudjuk-e, mit csinál a lányunk/unokánk újabban, legszebb mosolyunkat rávillantva négyszemközt kérdezzünk vissza, hol volt, amikor a fallikus fázis volt az oktatás tárgya a képzőben? Azért írom ezt, mert néhány kliensemnek volt ilyen élménye. Persze lehet, hogy egy képesítés nélküli óvónőt vagy egy óvónőt helyettesítő dajkát fogott ki…
Egy szónak is száz a vége: a lánygyerekkel nem szabad tudatosítani, hogy mit csinál; nem szabad tiltani sem – de el kell terelni a figyelmét. Be kell viszont avatni a párunkat, a rokonokat, a (lényegesen) nagyobb testvér(eke)t, és tudni: az idő nekünk dolgozik.
Hozzászólás zárolva.