Fallikus fázis fiúknál (5.rész)
Nagyszerű dolog lebirkózni a papát, kijelentve, hogy ő – mármint a fiú – a legerősebb a világon, s jó utánozni a borotválkozást, a számítógép vagy autó kezelését, és „brummogós” hangon telefonálni, mint a papa…
De azt már nehéz kimondani, hogy – ha a papa elutazik – ő lesz a mama férje. Ez az egész dolog nagyon izgató a mamával. Mert jó szétfeszíteni a két térdét és beállni a lába közé – de utána valahogy sírós lesz a hangulat, vagy rosszalkodni kell, elrontani valamit…
És megint ugrunk egy nagyot, mert innen datálódik három nagyon fontos dolog.
Az első, hogy a kamasz fiúban élesen elválik a szerelem a szextől: nem akarja „bántani” azt, akiért rajong, és nem sokra becsüli azt, akivel le lehet feküdni.
Az a tiszta lány ott a piedesztálon bizony a mama (természetesen tudattalanul). „Nézd meg az anyját a pasidnak, mielőtt hozzámennél” – szoktam tanácsolni női klienseimnek, mert egy férfiember vagy az anyja mását keresi a partnerben, vagy (nagyon ritkán, amikor tagadja őt) az ellentétét.
Visszatérve a tinédzser-korba: ugyanaz a fiú, aki „csak rajong” egy bizonyos lányért, hamburger gyanánt fogyasztja, mobilként használja a többit, kilószám nézi a pornót, és túl gyakran önkizik. És itt megint álljunk meg egy kicsit.
Az önkielégítés normális velejárója a pszicho-szexuális fejlődésnek, természetes és egyáltalán nem kóros feltérképezése az erogén zónáknak, szelep-funkciót tölt be a tesztoszteron-szint és a felgyülemlett sperma-mennyiség csökkentésében (megkímélve a pizsamát, az ágyneműt, a kamaszt /őt a szégyenkezéstől, a kapkodó „mosásoktól”/ és a környezetében lévő lánytestvéreket és öccsöket).
Sajnos azonban a szexuális kultúra, felvilágosítás adott szintje miatt némely fiú naponta többször (!) hódol az onániának, s így huszonévesen nem a később részletezendő korai magömléssel küzd, hanem azzal, hogy egyáltalán nincs merevedése, hajnalban sincs, izgatásra sincs, mert kiégett, a szó szoros értelmében szétszórta a magját.
(Itt mondom el a korrekt tájékoztatás érdekében, hogy az onanizál, onánia szavakat mindnyájan tévésen használjuk. Onan egy bibliai férfi-alak volt, aki „magját a földre bocsátotta”, tehát nem önkielégítést végzett, hanem coitus inter-ruptust: megszakított közösülést. Az egyik szakíró félreértette ezt az idézetet, s azóta rossz szóval /is/ illetik néha az önkielégítést végzőket.)
A második nagyon fontos dolog, ami a fallikus fázishoz kötődik, de később érezteti hatását, hogy a fiatal férfi (akinél időnként már „egybe esik” a vágy és a szerelem „titokzatos tárgya”) azonnal a lényegre tör: vagy elhúzol vagy (ha be akarod/mered/tudod bizonyítani, hogy tényleg szeretsz) lefekszünk, itt, most, azonnal. És minimális az előjáték. És az úr inkább fakezű, mint figyelmes (a szexuális kultúra szintjéről csak annyit, hogy volt olyan diplomás férfi kliensem, aki belül kereste a csiklót, a másik meg a húgycső-nyílást akarta izgatni csikló gyanánt… Hát igen, ez az a bizonyos közelsége a szaporodás és az ürítés szerveinek, amiről az első részben írtam).
Hozzászólás zárolva.