Felelősek vagyunk azért, akit megszelídítettünk
Mindenki keresi-kutatja az igazit. Sok embert megismerünk, megszelídítjük, majd találunk egy még igazibbat, és a társsá fogadott jövevényt szabadjára engedjük. És elfelejtjük, hogy valahol felelősséget vállaltunk azért, kit közel akartunk tudni magunkhoz.
Mikor újabb hódításba kezdünk, vagy csak egyszerűen flörtölgetünk, ne felejtsük el, hogy veszélyes játékká válhat az önös szerzési érdek. A széptevésre, szép szavakra, szeretetre és jóságra, a legkeményebb szívű ember is elérzékenyül, s idővel nyitottá válik irányunkba. S ha egyszer kinyitjuk a kaput a szívünkhöz, nem szeretjük, ha csak úgy kisétálnak rajta. Ha megszelídítettünk valakit, akkor vállaljuk a tettünkért és érte is a felelősséget! Soha ne mondjuk azt, hogy nem ígértünk semmit sem, és ne okozzunk fájdalmat ártatlan embereknek!
Hozzászólás zárolva.