Férfiasan…

 Tökéletes, folytathatnám a tévé és egyéb reklámokból jól ismert szöveget, de el is kell kissé időznöm azon, hogy a férfi populáció mint olyan, eleget törődik e önmagával, mert az egy dolog hogy a Nőknek nem minden esetben adnak meg annyi és olyan minőségű törődést, kényeztetést mint az megilletné őket, de hogy önmagukra sem fordítanak figyelmet és időt, az is elgondolkoztató.

 Hiszen bár a nőknek van több okuk küzdeni az egyenjogúságért, de a férfiak is ugyanúgy megtehetnék ezt, mondván, hogy ők is ugyanúgy szeretnének masszázsszalonba járni, ugyanúgy befeküdnének egy fárasztó hét után egy szoláriumba (napfürdőbe, ha jobban tetszik).

 Az ő körmükre is ráférne a pedikűr a manikűr (bár nem hiszem, hogy a kettő között meg tudjuk magyarázni az érdemi különbséget), az ő hajukra is ráférne egy kis rendbetétel – csak, hogy itt abba a nagy hibába esünk mi gyarló férfiak, hogy ezek a szolgáltatások ugyanúgy járnak nekünk is. Csakhogy mintha ezen a téren kicsit félénkek, gyávák lennénk, vagy inkább így fogalmazok: nem vagyunk elég modernek, felvilágosultak. Mert hát a 21. századhoz már szervesen hozzá tartozik, hogy mindenki a legszebbnek, a legokosabbnak, a leggazdagabbnak akar mutatkozni. Mert bár sokszor elhangzik az ismerkedésnél, hogy nekem a belbecs számít, akárhogy is tagadjuk, előbb mindig az ember vesszük szemügyre.

 Nem tagadom, kicsit nehezebb dolgunk van, mint a nőknek, hisz bár vannak nekünk is alapvető tisztálkodási eszközeink, de azon túl, hogy borotvahabot nyomunk a borostás képünkre, és azon túl, hogy begolyózzuk vagy besprézzük a hónaljunkat.

Így mi le is tudjuk a bőrápolást, a magunk örömére történő kényeztetést. Nem pakolunk az arcunkra semmilyen bőrradírt, nem kondicionáljuk, balzsamozzuk a hajunkat, nem használunk külön sampont és tusfürdőt, hiszen a haj és testmosdást egy dologgal tudjuk le.