Fidel Castro miatt csak lélekben jár vissza Kubába

Megírhatja azt is, hogy néha még a szendvicseket is én készítettem a stábnak. Ne felejtse el: pénzre megy a játék. Nekem minden centtel el kellett számolnom. Úgy kellett jó filmet forgatnom és jól játszanom, hogy minden napot a költségek ellenőrzésével kellett befejeznem. Mit mondjak? Nem volt könnyű. De az életben semmi sem könnyű. Ha a könnyebb utat választja az ember, nem jut messzire. Ez az én személyes tapasztalatom.

Az elveszett város – egy család története tükrében – a kubai forradalom viharos éveit idézi fel. Főhősei közül ki ezen, ki azon az oldalon áll, de van olyan is, aki „tartózkodik a szavazástól”. Mindegyikük sorsa izgalmas a vásznon. A film egyik legnagyobb érdekessége, ha úgy tetszik: politikai pikantériája azonban kétségtelenül az, hogy Che Guevarát egészen más fénybe állítja, mint amilyenben eddig láttuk. Egészen pontosan: oly mértékben deheroizálja, hogy az sokak számára egyenesen megdöbbentő.

De csak azért, mert eddig csupán a fiatalok trikóiról ismerték őt. Che Guevara, arcvonásait tekintve, valóban rokonszenves ember, „a marxista forradalmárról” azonban azt is tudni kell: nagyon sok kubainak okozta a halálát. Alberto Korda remek fotója alapján sokan a romantikus hőst látják benne, úgy kezelik, mint egy igazi popsztárt. Az igazság nem is érdekli ezeket az embereket. Che Guevara azonban meglehetősen ambivalens alakja a kubai történelemnek. Az, hogy ölt, az akkori forradalmi helyzetből is adódott, a felelősség alól azonban teljes mértékben ez sem menti fel. Az elveszett várossal az igazságra akartam rámutatni. Az volt a célom, hogy egy játékfilm segítségével adjak tisztább képet azokról az évekről, amikor Kubában ilyen komoly ideológiai változások zajlottak.

Színészként kit tart legnagyobb mesterének?

Mindenképpen Hal Ashbyt, aki pályám legelején, 1986-ban rendezett az Egy lépés a halál című filmben. Egyébként mindenkitől ellestem valamit, de a legeslegtöbbet biztos, hogy tőle és Coppolától.