Földre szállt az alvilág istene

Mivel a mi kultúránkban a gyász színe a fekete, ezért juttatja eszünkbe a halált, az elmúlást, a gonoszt, és mindenféle negatív dolgokat. A nyelvben különös jelzőként használjuk, gondoljunk a fekete humorra, a feketelistára, a család fekete bárányára, a pestisre, azaz a fekete halálra vagy a fekete lyukra, ami minden elnyel. Ha címerekben bukkan fel ez a szín, biztosak lehetünk benne, hogy a család történetében valami bánatra, szerencsétlenségére bukkanhatunk.

A keresztény hívőknek a fekete az özvegységet jelenti, a lemondást, a bűnt, a poklot, a bűnhődést. Az asszony terméketlenségére is utalhat, ha csak ilyet hord. Mivel a befelé fordulást, a világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot mutatja, ezért a papok, a szerzetesek, apácák is gyakran viselnek ilyen ruházatot.

Nem csak a kereszténység, de az ókori vallások is különleges jelentéssel ruházták fel, az alvilág isteneihez társították, így Hádészt, Hekatét és Oziriszt ábrázolták vele. Az alkimisták a szín hiányát értékelték benne, ez volt a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való leszállás szimbóluma.

Van fekete kedd, fekete csütörtök és fekete hétfő, az 1929. október 24-ei, 29-ei és az 1987-es tőzsdekrach emlékére. Nem maradhat ki persze a szerda és a péntek sem, előbbi a britekhez kötődik, utóbbi pedig mára már meghatározhatatlan, annyi tragikus esemény következett be pénteken.

Az ősi Kínában észak és a víz színe volt, az öt fő szín egyikének tartották. Sem pozitív, sem negatív jelentést nem tulajdonítottak neki. Kenyában és Tanzániában ezzel szemben kifejezetten kedvelik, az esőfelhőket jelképezi, az élet, a termékenység szimbóluma. A japánoknál a nemesség, a kor, a bölcsesség színe a fekete, azaz a kuro. Ezért kapnak a küzdősportok tapasztalt mesterei fekete övet.

A fekete elnyeli a napfényt, tulajdonképpen nem szín, ahogy a fehér sem. Ha a színek az életet jelképezik, akkor a fekete ennek pont az ellenkezőjét, a halált.