Fontos illemszabályok betegség és gyász esetére…!
A leghosszabb ideig tartó gyász az özvegyeké. Ők egy egész évig viselnek mély gyászt s egy fél évig félgyászt. Legalább így parancsolja az illem, bár gyakran megtörténik, hogy özvegyek nem gyászolnak tovább egy évnél.
205. . A távirat legyen tömör, a levél legyen részletesebb és személyesebb. Levélben fejezzük ki személyes veszteségünket is.
206. . Nem szokás a részvétnyilvánítás utcán, nyilvános helyen.
207. . Az elhunyt családjának gyászára a szomszédok is legyenek tekintettel. Lakása közelében nem illik hangoskodni, zajosan magnózni, rádiózni.
208. . A temetés, a szertartás gondos előkészítése nagy figyelmet igényel. A legjobb, ha valamelyik közeli – de nem a közvetlen családba tartozó – rokon átvállalja a családtól az ügyintézést, vagy ha erre nincs mód, ezzel foglalkozó intézményre lehet bízni.
209. . Koszorút, virágot a ravatalnál kell elhelyezni. Ha küldjük, gondoskodjunk arról, hogy idejében megérkezzék a temetőbe.
210. . A temetésen csak a közvetlen hozzátartozók legyenek fekete gyászruhában. (Kisgyerekeket, akik nem értik még, mi történt, nem kell feketébe öltöztetni.) Az ismerősök, barátok ne feketébe, csak sötét ruhába öltözzenek, s ezzel fejezzék ki együttérzésüket.
211. . A gyászszertartáson elmondott beszéd ne legyen hosszadalmas, és ne fokozza még jobban a hozzátartozók fájdalmát.
212. . Nők temetésre (az állandóan viselt jegygyűrű, karóra kivételével) ne menjenek felékszerezve.
213. . Temetésen, gyászmenetben társalogni kegyeletsértés. Ugyancsak illetlenség a temetőben dohányozni. Nem kell sok önfegyelem ahhoz, hogy legalább a kapuig kibírjuk rágyújtás nélkül.
214. . Részvétet nyilvánítani a temetés (elföldelés, urnaelhelyezés) után szokás. Ilyenkor nem szükséges hosszan ecsetelni együttérzésünket, s még inkább felzaklatni a gyászolókat. Helyette egy néma kézszorítás is elég.
215. . Ha valaki a temetéstől távol marad, később is tehet részvétlátogatást. Ilyenkor azonban ügyelni kell szavainknál a múló időre, arra, hogy a gyógyuló sebeket ne tépjük fel.
216. . A részvét-megnyilvánulásokat illik megköszönni. Ezt tehetjük levélben vagy napilapokban, köszönetnyilvánító közlemény feladásával. Vigyázat: a szóban közölt részvétnyilvánítást megtörténtekor megköszönjük, tehát ez a paragrafus csak a táviratban, levélben küldött együttérző sorok esetében érvényes.
Hozzászólás zárolva.