Búzadara, ami gríz
A darák közül a legismertebb a búzadara. Ha megtaláljuk a legjobb változatot rá, mindenki számára lehet a napi étrend része, különösen, mert B-vitaminokban kiemelkedően gazdag.
A búzadara – közkeletűbb nevén a gríz – a búzaszem belső részének őrleménye, egy kevés maghéj és csíra is tarkíthatja, ezért tápértéke magas. A gríz tehát nem az a kimondottan diétás étel, nem véletlen, hogy ínséges időkben, háborúk idején fontos szerepet játszott az élelmezésben. Tekintve, hogy gasztronómiailag magas minőségű hozzávalók olyankor nemigen álltak rendelkezésre, leginkább pirítva, kis vízzel felöntve és puhára párolva fogyasztották. Így készül például a grízes tészta is, ahol a pirított, megpuhult darához kifőtt tésztát adunk. Kifejezetten jellegzetes íze nincs az elkészült ételnek, így fogyasztható sósan, de még inkább édesen, porcukorral és lekvárral élvezhetővé téve a grízes tésztát.
Könnyed levesbetét
A magyar konyha nagyon szereti levesbetétnek is, amikor tojással összekeverve, húslevesben kifőzve tálaljuk. Régimódi háziasszonyok között igencsak éles rivalizálás folyt, kinek a grízgaluskája könnyebb, rezgősebb. Finom grízgaluskát főzni ugyanis magasrendű tudomány, el kell találni épp azt a mennyiséget, hogy a levesbetét már ne essen atomjaira főzés közben, és még ne legyen túl sok, ami ágyúgolyó keménységű galuskát eredményez.
Tápláló reggeli
Persze a daráról elsőként a tejbegríz jut eszünkbe, talán nincs is gyerek széles e honban, aki ne evett volna ilyet, és ne imádná kakaóval szórva, lekvárral dúsítva. Nagyanyáink korában ez volt az első szilárdabb étel, amit a kisgyerek az anyatej után kapott, úgynevezett feles tejben (a tehéntejet fele részben vízzel higították, hogy a babának ne legyen nagyon megterhelő a zsíros tehéntej) hígra főzve, megédesítve, hogy aztán a cumisüveg jókora lyukán egyenesen az éhes babagyomorba kerüjön. Ez persze már a múlté, hiszen sokkal egészségtudatosabban tápláljuk a gyerekeket, de a tejbegríz azért örök kedvenc marad. Grízzel egyébként sok süteményünk is készül, gondoljunk a mézes krémes töltelékére, ami vajjal és grízzel készül. Remek pudingot főzhetünk darával, ízesíthetjük gyümölccsel, tejszínhabbal. A legnagyobb ász viszont, amit grízzel készítünk, a túrógombóc és a császármorzsa.
Most akkor puliszka vagy polenta?
De mihez kezdjen, aki gluténérzékeny, ezért nem ehet búzából készült terméket? Váltson kukorica- vagy rizsdarára! Ezek a kukoricának, illetve a rizsnek nagy szemcséjű őrleményei, szintén tartalmazhatnak valamennyit a m ag héjából is. A rizsdara kiválóan helyettesíti a búzadarát, szinte mindent elkészíthetünk ebből is, amit búzadarából főznénk.
A kukoricadarát főleg kásaételek, lepény vagy kenyér készítésére használjuk. Legismertebb talán a puliszka, amely kukoricalisztből vagy darából készül, ez tájegységenként és országonként változó. Megtalálható a magyar, a román, az erdélyi, a bolgár és ukrán konyhában egyaránt.
Tejben vagy vízben főzik meg, ízesíthetik sósan, túróval, juhtúróval, vagy fogyaszthatják édesen. Az olaszok nagy barátai a polentából készült lepényeknek, amit úgy készítenek, hogy a kukoricadarát megfőzik, majd zsiradékkal megkent tepsire öntik, hagyják kihűlni és megszilárdulni, majd gusztusos formákra vágta grill serpenyőben vaj társaságában pirosra sütik. Remek kiegészítője bármely vegetáriánus ételnek köretként, de például vadpörköltekhez is első osztályú kísérő.
Kukoricadarából készülnek még sütemények is, mint a málé, a görhe. Csodás torták készülhetnek belőle, melyeket fűszeres narancssziruppal itatnak át, végül mascarponéval koronáznak meg.
Ne féljünk tehát búza-, kukorica- vagy rizsdarát használni, változatosan főzhetünk belőlük, csak a mennyiségre, vagyis a kalória értékére legyünk figyelemmel, ha erre valamilyen okból szükségünk van.
