Grúzia ősi földjén
Vendégszerzőnk, Földváry Eszter idegenvezető következő útja Grúzia különleges világába vezet. A múlt ősi emlékei keverednek a modern világ ultramodern építészeti alkotásaival, amelyeket a szovjet hatalom idején épült, sztálinista épületek egészítenek ki.
A híres grúz gasztronómia
A sok séta után farkaséhesen érkeztünk meg az étterembe ebédelni, de ekkor még nem ismertük a grúz vendéglátást. Nem mindennapi ünnepi lakoma várt minket. Az asztal roskadozott már a sok finom ételtől, pedig ezek még csak az előételek voltak. Kemencéből épp kivett, még gőzölgő, lapos kenyeret kínáltak hozzájuk, ami olyan finom volt, hogy nem bírtuk abbahagyni az evést. Az előételek kínálatában diós krém joghurt, padlizsán karikák dióval töltve, mindenféle nyers zöldség és sajtok szerepeltek. Ezután jött még csak a java. Hacsapurikat, saslikokat vonultattak fel tálakon és még fűszeres szaftban sült csirke is érkezett mellé. Ezeket sajtok követték és amikor már azt hittük itt a vége, akkor érkezett az édesség. A fenséges lakoma után egy kis pihenőt kellett beiktatnunk a napirendünkbe.
Grúzia első fővárosa
Mcheta nincs messze Tbiliszitől, ez volt Grúzia első fővárosa. De itt van az ország legszentebb helye is a két folyó találkozásánál, ami a Szent Kereszt kolostor, avagy Jvari. Ezen a hegyormon állította fel Szent Nino szőlővesszőkből az első keresztet, amit a saját hajával kötött össze, miután egy álmában Szűz Mária erre kérte. A 4. században egy kis fatemplom épült ezen a helyen, majd a 6. században átépítették és ez a templom ma is itt áll.
Nehéz elképzelni, hogy ez a csendes falunak tűnő település az ókorban egy virágzó nagyváros volt. Legnagyobb látványossága a gyönyörű Szvetichoveli székesegyház, más néven a Teremtő Pillér temploma. Ez a grúz ortodox egyház központja. Nevéhez egy legenda kapcsolódik. A fő tartópillért sehogy sem tudták felemelni az építők, de Szent Nino imáinak hála, reggelre az oszlop a helyére került.
Hozzászólás zárolva.