Ha azt mondom, Szeretlek, …
Ha azt mondom, Szeretlek, az annyit jelent, szeretlek Téged, önmagadért. Nem azért szeretlek, ahogyan viselkedsz, amilyen vagy – hanem azért, mert vagy.
A szeretetben nincsenek feltételek – azt úgy nevezik: „Ön-zés”. Mert ha
feltételekkel szeretek valakit, akkor egy számomra megfelelő elvárást,
ideált szeretek. És nincs senki, aki azonos lenne a milyenségével,
viselkedésével, a róla alkotott ideállal.
A szeretet mindentől függetlenül létezik, akár befogadom, akár elutasítom
azt. Hallani: „Szeretlek, de most csalódtam benned.”
Kit szerettem valójában?
Téged, vagy egy nekem megfelelő feltételek szerinti elvárásomat, ideálomat? Ha Téged, akkor hogyan tehetném függővé ezt az elvárásomtól? Ha az utóbbit, akkor azt úgy hívják, „Ön-zés”.
Önzésről beszéltem: tehát akkor Magamat? Vajon, ha magamat szeretem, akkor
azt miért tettem függővé másvalaki cselekedetétől? Tehát az elvárásomat
szeretem?
Ha azt mondom, Szeretlek, akkor azt úgy is gondolom. Téged – nem azt,
ahogyan viselkedsz, amilyen vagy, amilyennek érzékellek – hanem azt, hogy
vagy.
Erszény Krisztián
Hozzászólás zárolva.