„Hála Isten!”-Mikor és miért is?
Sablonszerű dolgokból épülnek fel életünk területei. Különböző keretek és sémák közt mozognak szakmák, párkapcsolatok, ünnepek, és életünk szinte minden területe. Részben igaz ez a spirituális életünkre is, azonban van egy lényeges dolog ezekkel a sablonokkal kapcsolatban. Mégpedig az, hogy mennyire tudunk róluk és mennyire éljük át őket tudatosan.
Ha nem így teszünk, akkor bizony csak amolyan kolompként zengedezik a nyakunkra kötve, ellenben ha megtelik tudatossággal és valódi felismeréssel, akkor bizony olyan aurát és erőt ad az embernek, amivel csak kevesen rendelkeznek! Olyanokká válnak, akikre bizony azt tudjuk mondani, hogy igazán igazán mélyek! Nézzük melyek is ezek a spirituális sablonok, amelyeket a felszínes emberek csupán üresen puffogtatnak, míg a mély bölcsek talán már nem is beszélnek róluk, hanem egész lényükkel hordozzák a valódi jelentésüket.
Spirituális Sablon #1
"Nincsenek véletlenek, ennek valamiért így kellett történnie."
A spiritualitással és meditációval ismerkedőktől sűrűn hallani ezt. Valóban ez egy nagy és homlokracsapós felismerés, amikor ráeszmél az ember arra, hogy még a legyek röppályája, a fűszálak ingadozása, vagy akár a csillagok születése sem történik véletlenszerűen az univerzumban. Hatalmas erő ez, amely ha megnyílik az ember előtt, akkor ezt felismerve, szinte megmámorosodva hangoztatja mindenfelé mindenkinek, hogy "nincsenek véletlenek, mindennek oka van, ennek most éppen valamiért így kellett lennie"
Kérdés csupán az, hogy mennyire tudja magáévá tenni a kijelentést, amikor például busz után rohanva az esőben, egy autó pocsolyába száguldva beborítja őt teljesen vízzel, amikor a szomszédja még mindig idegesítően viselkedik, amikor a főnöke ismét csak egy teljesíthetetlen határidővel sokkolja. Szóval, amíg "békeidőben" szemléli a őszi faleveleket susogását és sárgulását, addig könnyen azonosul a "Nincsenek véletlenek" kijelentéssel, de mi a helyzet zivataros, és embert próbáló, igazán kegyetlen helyzetekben? Ráadásul ha mélyebbre megyünk, akkor valóban, tényleg minden történésnek oka van. Az egyik fő ok, hogy szembesűljünk saját magunkkal, ugyanis nincs spiritualitás, igazi mély szembenézés, valódi önismeret nélkül. Az önismeret egy fő kulcs, és a történések, a "véletlenek" ebben segítenek minket. A meditáció és a spiritualitás útján haladva, felszínesen mindenki el is kezdi ezt az önismeretet, azonban mélyebbre viszont kevesen jutnak. Ott már bizony keményen történő szembenézés történik önmagunkkal, és ehhez bizony sokaknak nem fűlik a foga. Végül megmaradnak a spiritualitás felszínén, a sablonok üres kolompolásán.
Hozzászólás zárolva.