Harapni kell, ennyi az egész!

Bár az európai uniós felmérések azt mutatják, hogy a magyar fogászati ellátás kimagasló Magyarországon, mégis, a magyar lakosság körében még mindig mostoha terület a fogpótlás. Sok esetben a félelem az egyik legnagyobb visszatartó erő, pedig a fogászati implantációban az elmúlt évtizedekben hatékony, nagy százalékban működő fogpótlási módszerek alakultak ki. A legtöbb elérhető mesterséges fog ma már megkülönböztethetetlen a valódi fogtól. Egy műfogsor kialakításakor a szakember figyelembe veszi a biomechanikai alapelveket, vagyis hogyan rág a páciens, jellemző-e rá a fogcsikorgatás, vagy fogszorítás, kattogó állkapocs, illetve rossz szokások állnak-e a foghiány kialakulásának hátterében.

– Az implantálásnak pontosan kidolgozott módszertana van, amelyet betartva a kilökődés veszélye jelentősen csökken. Ha azonban a páciens fogsorzáródása, állkapocsmozgása kórosan megváltozott, korrigálni kell. Csikorgató, fogszorító páciensnél ugyanis megnő az implantátum kimozdulásának és károsodásának esélye, így nem várhatjuk az implantáció hosszú távú, több évtizedes sikerességét – fogalmazott Dr. Tóth Szilvia, a Ligeti Klinika gnatológus fogszakorvosa.

A gnatológia új szakterület a fogászaton belül, néhány fogorvos foglalkozik vele: az új tudomány az állkapocs megfelelő működését, a rágás mechnikáját gyógyítja. Nem is gondolnánk, de ha „rágókészülékünk” nem tudja megfelelően ellátni a funkcióját, az hatással van az egész szervezetre. Ideális esetben alsó és felső fogsorunk teljes, a rágófelszín nem kopott le, nem tört le egyetlen darab sem róla. Ha azonban egyetlen fog is hiányzik, vagy nem precíz a fogtömés, esetleg nem érnek össze megfelelően a fogak, helytelen rágás, vagy fogcsikorgatás alakulhat ki, amely hosszabb távon ízületi problémákat, de akár rendszeres fejfájást is előidézhet. Állkapocsízületünk ugyanis harapás és rágás közben mindkét oldalon egyszerre mozog (szervezetünkben egyedüliként, más ízületünk erre nem képes). Ha azonban a záródás nem tökéletes, az ízületi- és izom eredetű fájdalmakhoz vezethet, mivel az állkapocshoz közeli izmokra, valamint a gerincoszlopot alkotó csigolyák működésére is kihatással van a rendellenesség.