Háziállataink elvesztése a halálra készít fel

Amikor kiválasztunk egy édes kiscicát, egy kajla kutyust és hazavisszük, talán eszünkbe se jut, hogy bizony ők előbb fognak meghalni, mint mi. Pedig sokszor az ő haláluk az első szembesülésünk az elmúlással, vagyis ilyen módon, az ő elvesztésük készít fel minket életünk további veszteségeire. Erről Korom Gábor kutya  kiképző, a Tükör Módszer megalkotója beszélt egy előadásban. A kultúránknak – és ez általában igaz az európai országokra -, van egy olyan hiányossága, hogy nem igazán tudunk szembenézni az elmúlással. Ám, amikor egy kisállatot beengedünk a családba, szinte garantált, hogy egy adott ponton őt elveszítjük. Ilyen értelemben, egyfajta missziót is teljesít a háziállatunk, hiszen általa már átmegyünk a gyász stációin, mire elkövetkezik szüleink, egy rokonunk, barátunk halála.

Kutyánk, macskánk elvesztésekor reakciónk nagyon hasonlatosak ahhoz, amikor egy embertársunk, szerettünk megy el. Van bennünk önvád, vajon elég időt töltöttünk-e vele, megadtunk-e neki mindent, megkapott-e minden kezelést, ami az életét meghosszabbíthatta volna? Különösen nehéz ez akkor, ha nekünk kell döntenünk az elaltatásáról. Ha úgy érezzük, egyedül nem birkózunk meg a fájdalommal, nem szégyen akár pszichológust is felkeresni. Fontos a végtisztesség megadása, így nekünk is könnyebb elfogadni a megváltoztathatatlant. Aki teheti, saját kertjében helyezi örök nyugalomra kedvencét, de vannak már kisállattemetők is.