Hiába fürösztöd tenmagad, csak másban moshatod meg arcodat
Az ember sohasem láthatja önmagát, önmaga arcát, miközben pillanatról pillanatra érzi, érzékeli önmaga érzéseit, szándékait. Ez a kettősség egyre inkább felerősíti a tükröző személy iránti igényét. Ez sokszor csapda helyezet, mert hajlamossá válunk, hogy inkább azt fogadjuk el igaznak, amit mások rólunk tükröznek, és nem azt, amit valóban érzünk és gondolunk.
"Hiába fürösztöd tenmagad, csak másban moshatod meg arcodat." (József Attila: Töredékek) "A szeretet nemcsak érzelem, magatartás is"(Nagy Lajos)
Az érzelmek hullámzóak. Ez a természetük. Nincs ambivalencia (érzelmi kettősség) nélküli érzelem.Szinte minden érzelmet csak bipolaritásában lehet átélni (pl. érdeklődés – érdektelenség, érdeklődés – unalom, frissesség – fáradtság, éhség – jóllakottság. Ez különösen igaz a szoros kapcsolatokra.
A baj nem az ambivalenciában: szeretet – szerelem, sértődöttség – harag – gyűlölet, megbocsátás – kibékülés érzelmi hullámzásaiban van.
Ezeket az érzelmi ambivalenciákat minden őszinte ember átérzi, átéli. Nem lenne jó, ha az az érzelmi bipolaritás helyett csak nivellált, egysíkú érzelmeket "hazudnánk" magunknak és a másiknak, még akkor is, ha a magas hőfokon tennénk azt. Nem lehet 24 órából 24 órát csak szerelmesnek lenni, csak imádni, csak boldognak lenni.
A baj a szándékkettősségben van, amikoris döntési dilemma áll elő. Ez az a kínzó állapot, amely szétforgácsolja, felemészti nemcsak azt a felet, akiben ez fészkel, hanem a másik felet is.
A tudat funkciója A tudatnak kettős funkciója van: környezetünk folyamatos követése, önmagunk kontrollja. A tudat egyik funkciója: a környezet folyamatos követése:
Az ember rendkívül furcsa lény. Ösztönei még élnek, működnek, de nem ösztönlény. Megszületéstől kezdve a nevelés, a szocializáció lényegileg alakította át. Ezek a hatások csak úgy érvényesülhetnek, ha fellép, kialakul, és érvényre jut az az igény, hogy a másik, a mások "tükröződésében" lássa, majd érezze önmagát. Az ember sohasem láthatja önmagát, önmaga arcát, miközben pillanatról pillanatra érzi, érzékeli önmaga érzéseit, szándékait. Ez a kettősség egyre inkább felerősíti a tükröző személy iránti igényét. Ez sokszor csapda helyezet, mert hajlamossá válunk, hogy inkább azt fogadjuk el igaznak, amit mások rólunk tükröznek, és nem azt, amit valóban érzünk és gondolunk.
A gondolatok cseréje sokkal könnyebb, arra kontrollunk inkább van (külsővé válik a szavak, a betű által). Az érzelmeink változásai, annak ambivalens természete révén kevésbé válik "megfoghatóvá". Könnyen mi magunk is eltévedünk. Ezért fontos, hogy szeretetünk, gondoskodásunk, mint elégedettség- és örömokozó a másik által visszatükröződjék.
Hozzászólás zárolva.