Hogyan éljünk túl egy szakítást?
Teljesen természetes mindannyiunk számára, hogy fáj, ha valakit elveszítünk, de a visszautasítás még mélyebben érinthet bennünket, mint a halál, mert megmarad a fájdalmas ütés nyoma, ami önérzetünk sérülésében, önbizalmunk elvesztésében nyilvánul meg.
Az első lépés, amit egy nőnek meg kell tennie, hogy túltegye magát a megszakadt kapcsolat miatt érzett fájdalmán az, hogy megfosztja mágikus vonzerejétől az elveszített férfit, és az egész kapcsolatot. Nem szabad arra gondolni, hogy így soha többet nem fog érezni senki iránt az életében és értse meg, hogy bármilyen volt is a kapcsolat, most már nincs, már csak egy fantomkép, egy irreális emlékkép, ami benne megmaradt. Ha ezt tudomásul veszi, reménye lehet új kapcsolat létesítésére.
Második lépés, amit meg kell tennie, hogy nagyobb személyes felelősséggel vállalja az életét, az érzelmek túláradása és mások reakciói ellen. Bármilyen komplikált magyarázatokkal is szolgálunk egy-egy esemény kapcsán, a dolgok kimenetele kiszámíthatatlan. Nyersen hangzik ugyan ez egy nő számára, de tudomásul kell venni, hogy az együttesben ő nem egyszerűen a férfi akcióira reagáló személy, hanem egyenrangú szereplője annak a kapcsolatnak, ami által az úgynevezett „átlényegülési reakció” létrejön. Tudnia, hinnie kell, hogy nélküle ez a mágikus erő nem létezne.
Sok nő feledkezik meg arról, hogy a kapcsolatok folyamatában a kölcsönös felelősségvállalás és a partnerek egymásra hatása milyen fontos. Elveszítik saját akaraterejüket, különösen tehetetlennek érzik magukat olyankor, amikor egy férfit marasztalni akarnak.
Egy férfi lehet, hogy elmegy, de nem tudja magával vinni a nők egyéniségét is. A nő, és csakis őmaga van birtokában azoknak az értékeknek, amelyek személyisége lényegét alkotják és senki, a legokosabb vagy legsötétebb lelkű férfi sem lophatja azt el tőle. Azt csak odaajándékozni lehet…
Sok elhagyott nőnek nagyon nehéz megváltozni és helyére tenni megingott önérzetét. Bármilyen „fantasztikus”, vagy „szemét” is volt a férfi, a nő gondolataiban tovább él, mintegy bástyaként veszi körül, megakadályozva, hogy saját önérzetével és magabiztosságával foglalkozni tudjon.
A lényeg nem az ember személyében, hanem a személyiségének értékeiben rejlik. Természetesen, ha volt ok a visszautasításra, ez az ok szükségszerűen továbbra is fennállhat. Ne felejtsék el, hogy bármilyen jó és életképes egy kapcsolat, a közös akarat alapján jön létre és szétesése is hasonlóan két ember kölcsönös felelőssége.
Hozzászólás zárolva.